Upponyi kardfogú macska megtalálva!?

 Biztos sokan emlékeztek még, hogy ez év tavaszán bejelentés érkezett egy macskaféle lényről, mely Upponyban és környékén bukkant fel, az észlelők nem sok ideig tudták megfigyelni az állatot és igencsak kedvezőtlen fényviszonyok között történt a találkozás, ezért az állat leírásával kapcsolatos információk kissé torzulhattak. Az eredeti bejelentést itt olvashatjátok: *katt ide*

A lényeg most jön.... 

"Kardfogak"

...pár órával ezelőtt valaki az Állathatározó nevű facebook csoportban megosztotta egy személy videóját, ki Borsodnádasd környékén él, ez a személy egy, a kertjébe beszökött szervált kapott lencsevégre! Ez az állat egy macskaféle, ám hazánkban nem őshonos, csak állatkertekben vagy engedéllyel tartható, eredeti élőhelye Afrika. A szervál külleme, és a kriptidünk leírása majdnem tökéletesen megegyezik: foltos bunda, szokatlan fej és fülek, kicsit hiúzszerű kinézet, egyedül a hosszú farok nem egyezik, de a beszámoló szerint az észlelők ebben nem voltak biztosak és lehet csak egy ágat néztek a farkának, ezen túl Borsodnádasd szinte rögtön Uppony mellett van, ahonnan ugyebár az észlelés jött, ezért jó eséllyel kijelenthetjük: Az Upponyi macska bizonyosan létezik, és minden valószínűség szerint egy szökött szervál lehet mely az erdeinkben kóborol! Egyébként az állaton látszik, hogy emberek közelségében élt valamikor, mivel nem túlságosan fél a felvételt készítő személytől, de azért óvatos vele, ha nem lenne ilyen szelíd, szinte biztos, hogy senkinek nem tűnt volna fel, mert kerülte volna az embereket, tehát az, hogy alig pár hónap után sikerült róla felvételt készíteni, nem zárja ki egyéb kriptidek létezését, melyekről eddig nem sikerült.

Egy kép a videóból. Az Upponyi kardfogú macska személyesen?

 Tehát a kriptidünk úgy néz ki a Kriptozoologiáról röviden cikkübkből a 2. típusba sorolható, azaz, idézem:

"2. Félreazonosított átlagos már ismert állatok, kiszökött idegenhonos állatok

Szokatlan helyen a nílusi varánusz:
 Florida

A lehető legföldhözragadtabb elméletek, gondoljunk bele, hogy egy állatokhoz kevésbé értő ember meglátna mondjuk egy elszabadult nílusi varánuszt úszkálni a Loch Ness tavában: instant nessie észlelés, de nessie esetén konkrétan felhozható a szökött vagy szándékosan a tóba fürdőzni engedett cirkuszi elefántok vagy a tengerből felúszó fókák esete, hiszen gondoljunk csak bele, az ember nem számítana ilyesmire és nem is mindig lehet felismerhető az adott állat valódi fajának mivel nem látszanának apró részletek, vagy az észlelőnek hiányosak az ismeretei, félrenézi. Bizonyos esetekben ténylegesen állhat ilyen a háttérben.

"

Természetesen előfordulhat, hogy puszta véletlen egybeesés, de jelen pillanatban minden körülményt figyelembe véve úgy néz ki ez a szökött szervál leginkább ésszerű magyarázat az upponyi kardfogú macskára.

A szökött szervált tartalmazó eredeti videó ezen a linken tekinthető meg: *LINK*

Egy híroldal már cikket is írt róla, az állatot még legalább egy ember megfigyelte: *LINK*

A Partridge Creek Bestiája

A Yukon vidék.

 Mai cikkünkben a távoli, vadregényes és hűvös Yukon vidékre fogunk ellátogatni, mely Kanadában, annak is a leginkább Észak-nyugaton fekvő területén található, olyan vidék ez, ami tulajdonképpen teljesen lakatlan, területét rengeteg erdőség, felfedezetlen hegyes-dombos táj alkotja, élőhelyei fajgazdagok, számos nagyobb méretű faj is otthonának mondhatja ezeket a területeket, például a karibuk és a barnamedvék, pézsmatulkok és bivalyok, a régió ezen tulajdonságai alapján tehát tökéletesen kijelenthető az a megállapítás, hogy a szóban forgó hely egy eszményi élőhely lehet vagy lehetett bármilyen ritka, ma még felfedezetlen, akár nagyobb testű ragadozó állatfajnak is, olyannak, mint például a Partridge Creek bestiája, melyről eme cikkben szó lesz. 

Sarki fények a Yukon erdői felett

A lényhez mindössze pusztán két ismert észlelés kötődik, és mind két eset az 1900-as évek legelején esett meg.

A Partridge Creek Bestia

Az első észlelés 1903-ban történt, gazag vadvilága miatt a Yukon bizonyos régióit rendszeresen látogatták vadászok és prémvadászok azaz "trapperek" is, szóval ebből adódóan, mivel más nem igen járta e vidéket, ők voltak azok, kik legnagyobb eséllyel botlottak bármi szokatlan állatba, nem is máshogy esett meg a találkozás a lénnyel. Két vadászatra indult személy, név szerint James Lewis Buttler és Tom Leemore karibura vadásztak Clear Creek közelében, mikor az általuk becserkészett állat egyszer csak megriadt, és gyors menekülésbe kezdett, miközben ők teljesen csöndben voltak, így a riadalmat nem okozhatták. Amikor körbenéztek, hogy mi kelthetett félelmet a vadban, hatalmas madáréra emlékeztető nyomokat leltek a hóban, melyek egy mély szurdokon át vezettek. Később találkoztak Georges Dupuy-al és Fr. Pierre Lavagneux hittérítő atyával, valamint öt megnevezetlen indiánnal, akiknek elmesélték a történteket, ezt ők többnyire kétkedve fogadták, de egy kis tanácskozás után mindannyian beleegyeztek, hogy az ismeretlen nyomokat hátrahagyó teremtmény után eredjenek, megbeszélték hát, hogy következő nap visszatérnek. Az első pár alkalommal sikertelenek voltak a lény felkutatását illetően, egyik alkalommal, mikor letáboroztak, és visszatértek a táborba, kis idő múltán egy rettenetes, mély, "ordítás" zavarta meg a tajga csendjét, hirtelen meglátták a szörnyeteget egy szurdok túloldalán, körülbelül 10 percig volt a látóhatárukon belül, ekkor jól meg tudták figyelni az állatot, orrán szarv szerű képződmény ült testét pedig a vaddisznó sörtéire emlékeztető durva szálakból álló sötét bunda fedte, méreteit tekintve körülbelül 16 méteresnek becsülték, és akár 40 tonnásnak. A lény felbőgött majd hamarosan eltűnt a távolban, ekkor az embereink is összeszedték holmijaikat, mert nem szerettek volna a területen tovább maradni egy ilyen rettenetes bestia közelében, majd amint készen álltak, elindultak Amstrong Creekbe. Georges Dupuy ekkor táviratot küldött a kormányzó részére, melyben leírta az általuk tapasztalt nem mindennapi élményeket, és hogy ezen okból küldjön oda egy 50 főből és kutyákból álló csapatot expedícióra, viszont ezt ő erős szkepticizmussal fogadta, és ebből kifolyólag Dupuy kérése nem valósult meg. 

Valahol a Yukon vidéken. 1918

A lény második és egyben utolsó ismert észlelése 1907-ben esett meg, ez nem lett olyan mértékben dokumentálva, mint az első. Georges Dupuy ekkorra már rég hazatért Franciaországba, majd egy napon Lavagneux atya levelet küldött részére, melyben közölte vele, hogy az indiánok több alkalommal szokatlan módon elfogyasztott kaributetemeket találtak, valamint ő maga a lényt is megfigyelte, amint az szájában egy elpusztult szarvas maradványait vitte.

A történet hihetőségét számos korai paleontológus, köztük Richard Lydekker elvetette az akkori pontatlan ismeretekre alapozva, mondván, hogy -"Ez az egész történet már első ránézésre is minden tudományos szemszögből teljességel elképzelhetetlen, a dinoszauruszok kizárólagosan meleg éghajlatokon éltek, nem a jeges sarkokon." 

Mivel ezen észlelések már jóval több, mint száz éve estek meg, valószínűleg soha nem tudjuk meg, mivel is találkoztak össze, Lavagneux azt állította, ez egy Ceratosaurus lehetett, mivel ez az állat hasonlított leginkább az általuk megfigyeltre. De vajon ténylegesen ezt bizonyítják a leírások? 

Vegyük hát át a szemtanúk által látott tulajdonságokat.

• Leginkább Ceratosaurusra emlékeztet, vagy valami más, ismeretlen Theropoda dinoszauruszra

• Testét sötét, vaddisznóéra emlékeztető, durva és hosszú sörték borították, ma már tudjuk, hogy a dinoszauruszok tollakkal is rendelkeztek, és mivel ez az állat dinoszaurusz lehetett így kijelenthető, hogy ezek primitív sörteszerű tollak voltak, nem szőr.

• Két lábon jár és háromujjú lábnyomokat hagy maga után a hóban.

• Orrán egy szarv szerű képződmény foglalt helyet.

• Ordításra emlékeztető hangot hallat.

• Nem tettek említést feltűnően krokodilszerű fejről és nagy fogakról, az állatnak ajkai lehettek.

• Az állat méretét 15 méter körülire és megközelítőleg 40 tonnásnak írták le, ebben 100%-ig biztos vagyok, hogy tévedtek, mert nehéz megbecsülni egy általuk sosem látott alkatú élőlény valós méreteit. Személy szerint azt mondanám, olyan 8-9 méter hosszú lehetett, esetleg 10, és nem több 5-9 tonnánál, hogy miért? Amennyiben valóban dinoszauruszról van szó, annak bizony súlya jóval kevesebb, mint aminek első ránézésre gondolnánk, csontjaik üregesek voltak, valamint különösen fejlett légzőrendszerük (a tüdejükhöz légzsákok csatlakoztak) is sokat könnyített testükön. Ezen tulajdonságok az utolsó élő Theropoda dinoszauruszok, a madarak között is megfigyelhetők.

Vegyük most végig azt, hogy ezek alapján, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az állat kilétét illetően. 

Yutyrannus huali 
Alkotó: Mark Witton

1. Ismeretlen Theropoda dinoszaurusz: Furcsa, de ez a lehetőség kerül a legesélyesebb helyre, a tudomány régen hibásan, részben a mai hüllők ismerete alapján képzelte el a nem madár dinoszauruszokat, úgy, mint forró trópusokon élő, nagytestű, primitív, két lábon járó, hidegvérű pikkelyes gyíkok, amelyek mindenféle külső ok nélkül kipusztultak, mert olyan életképtelen evolúciós zsákutcák voltak, viszont ahogy egyre több leletet fedeztek fel az évtizedek folyamán, elkezdődött a "Dinoszaurusz-reneszánsz". A kép drasztikusan változott ezekről a csodás és érdekes ősi hüllőkről: lassan-lassan kiderült, hogy ezek az élőlények igazából nagyon is fejlettek voltak, nem voltak primitívek, hanem csontjaik növekedése alapján melegvérű és mezoterm, aktív hüllők voltak, melyek a föld minden kontinensén és minden éghajlati zónájában megtelepedtek, a fagyos tajgáktól, a szavannákon és sivatagokon át, egészen a dzsungelekig, sőt, egyesek a vízbe is bemerészkedtek. Testüket gyakran teljes vagy részleges tollbunda fedte, mely a legtöbb esetben különbözött a mai madarak tollazatától, hiszen sokuk nem repülésre használta, csak a testük hőmérsékletének szabályozására kellett, ám ettől függetlenül, ezek a tollak a mai madarakéval homológok voltak, csak változatosabb formákat mutatott a tollak alakja funkciótól függően. Légzőrendszerük ez mellett igen jól alkalmazkodott a mezozoikumban többnyire alacsony oxigénszinthez, a triászban például oly alacsony oxigénszint volt jelen, /10-15%/ hogy nem gyúltak erdőtüzek a leletanyagok alapján, ezt a fejlett tüdőt madár leszármazottaik is örökölték, és a fárasztó repülésnél igen jó hasznát veszik. Részben ez az említett perm végi oxigéncsökkenés is hozzájárult a perm-triász közti nagy kihaláshoz, mikor sok ízeltlábú és ősi emlősféle tűnt el és ez a lecsökkent oxigénszint annak egyfajta utóhatása volt, ekkor jelentek meg és terjedtek el a dinoszauruszok ősei is, és részben fejlettségük miatt tudták eluralni az emlősök elől a teret. Valamint az is kiderült, hogy nem csak úgy eltűntek ezek az állatok, hanem valójában egy hatalmas kataklizma vetett véget uralmuknak: balszerencsés szögben, balszerencsés kőzetanyagba csapódott aszteroida és annak apokaliptikus következményei végeztek többségükkel, és a föld akkori élővilágának nagy részével, de nem tűntek el teljesen, hiszen néhány apró madár túlélte a kataklizmát, és ma az eget uralják. Tehát jól láthatjuk, hogy az idők alatt a dinoszauruszokról összegyűlt tudásanyag, milyen mértékben különbözik attól, melyet az 1900-as évek legelején gondoltak róluk, ha a Partridge Creek bestia egy hoax lenne, értelemszerűen az akkori tudást kellene tükröznie, egy párás esőerdőben, magát lomhán vonszoló, hidegvérű gyíkot kellett volna leírniuk az embereknek, de nem ez törént! A 2020-as évek modern ismereteinek teljesen megfelelő dinoszauruszt írtak le, egy aktív, melegvérű állatot, tollakkal. Ezt az esetet egyszerűen nem lehet magyarázni azzal, hogy "hoax" vagy bármi más élőlény félreazonosítása. Leírása alapján egyértelmű, hogy egy Theropoda dinoszauruszról van szó, ám van egy kis baj, egyszerűen nem lehet besorolni ismert Ceratosaurus fajnak, mert csak az orrán említettek szarv-szerű kinövést, míg egy Ceratosaurus esetén a szem felett is kellett volna lennie ilyennek, bár kisebbeknek, illetve a Ceratosaurusok már a kora krétában (kb 150 millió éve) kihaltak, másrészt az ősi Ceratosaurusok testén minimális tollazat lehetett, hiszen nagytestűek és meleg éghajlaton éltek, persze ha hideg égövbe kerültek volna, idővel képesek lettek volna alkalmazkodni úgy, hogy generációk alatt a vastagabb bundájúak bizonyulnak sikeresebbnek a tundrán. Ha nagyon Ceratosaurust akarunk belelátni, erre van egy elméletem, lehet a sarkvidék egy kis refúgiumként szolgált egy Ceratosaurus faj számára mely a hosszú idők alatt nyilvánvalóan változott, majd túlélt a modern időkig? Igazából az lenne furcsa, ha tökéletesen Ceratosaurus szerű lenne a leírás, mert az állatok az évmilliók alatt többé-kevésbé változnak.

Ceratosaurus
Alkotó: Jonathan Harris

 Az is lehet, hogy valami más, a kataklizmát túlélt kistermetű Theropoda alakult csúcsragadozóvá a sarkvidéken, és nagytestű emlősök elejtésére specializálódott, ha nem Ceratosaurus vagy azzal rokonságban álló állat volt, akkor minden bizonnyal egy Tyrannosaurida lehetett, a kréta végén az északi sark hideg régióiban ilyen állatok voltak a csúcsragadozók, mint például a Nanuqsaurus hoglundi (magyarra fordítva "jegesmedve gyík"). Bár valószínűleg nem rendelkezett a kriptidünknél leírt orrtarajjal, mivel a dinoszauruszok nagyon vizuális állatok voltak, így sokszor különféle fejdíszeket, színes tollakat növesztettek, hogy elkápráztassák leendő párjukat. Teljesen elképzelhető, hogy egy Nanuqsaurus vagy valami nagyon közeli rokona túlélte a kihalást a sarkokon, majd az évmilliók alatt kialakult egy olyan faj, aminek az orrán szarv szerű képződmény foglalt helyet. 

-Majdnem lemaradt, ugye feltűnően kilógó fogakat nem említettek, ma egyre valószínűbb, hogy ezek az ősi állatok olyasféle ajkakkal rendelkeztek, melyek fogaikat eltakarták, mikor szájuk csukva volt, olyan ajak volt ez, mint a mai szárazföldi hüllők nagy része esetén (gyíkok és kígyók, tuatarák). Talán ez is plusz pont a hihetőségre.

Alaszka a kréta kor végén.

2. Nem dínó, hanem a konvergens evolúció játéka: A konvergens evolúció olyan folyamat, mely során az élőlények hasonló körülmények nyomására, hasonlóvá fejlődnek, ezért például egy idegen bolygón amely a földhöz hasonlatos, a vízben valószínűleg olyan halak úszkálnak mint a mi halaink, ha hasonlóan kialakultak a gerincesek, ha nem így történik, felépítésre akkor is hasonlóak lesznek, mert úszáshoz az az ideális testalkat, a repülő állatoknak pedig ugyan úgy szárnya lesz stb. Rengeteg példa van erre a természetben, itt is lehet ilyesmi történt? De ha igen miből alakulhatott ki egy ennyire dinoszaurusz szerű állat? Van egy tippem rá, az amerikai kontinensen máig megtalálhatók különféle krokodilok és aligátorok, évmilliókkal ezelőtt Dél-Amerikában még éltek szárazföldi krokodilok is, melyek nagy emlősökre vadásztak, és már a múltban is bizonyította ez a csoport, hogy képesek Theropoda dinoszaurusz-szerű lényekké fejlődni. A triász során éltek úgynevezett Poposauridae krokodilfélék, melyek rettentően dinoszaurusz szerűek voltak, két lábon jártak, és felépítésre is hasonlítottak a ragadozó dinoszauruszokra. Teljesen elképzelhető, hogy lejátszódott ismét egy ilyen folyamat, és kialakult egy szárazföldi, kétlábon járó, melegvérű faj, mely aztán kifejlesztett egy szőrszerű kültakarót elsőnek érzékelésre, mint a bajusszálak, majd ez tovább kiterjedt a testre és a hideg elleni védelemmé vált, bár ilyenre sem kihalt, sem élő krokodilféléknél nincs bizonyíték, de elméletben lehetséges, hiszen két teljesen különálló ágon is megjelentek hasonló szálakra emlékeztető struktúrák, az Ornithodirák (pteroszauruszok, dinoszauruszok) tollai és a Synapsidák/Cynodontiák (mai emlősök és proto-emlősök) szőre. Tehát nem lehetetlen, hogy egy furcsa krokodilfélével találkoztak össze.

A kinézet megtévesztő, a képen nem egy dinoszaurusz, hanem egy ősi krokodilféle látható, a Poposaurus gracilis. Alkotó: Gabriel N. U.

3. Hoax: Bár nagyon hihető a történet, mert majdnem 120 éve, amikor a tudomány még semmit nem ismert szinte a dinoszauruszokról, valakik láttak valamit, ami teljesen beleillik a dinoszauruszok modern ismeretek alapján alkotott teljesebb képébe és szembeköpi az akkori idejétmúlt és hiányos tudást, azért erre a lehetőségre is látok esélyt, mert bizonyítékok hiányában a hoaxra szinte mindig van valamennyi esély, így muszály felhoznom ennek a lehetőségét is. Meg is magyarozom, miért tartom lehetségesnek, "szőr" (ami ma tudjuk hogy toll lenne dinoszaurusznál) Lehet gondolták, sarkvidéki, hát legyen szőre, hogy hihetőbb legyen, ha már sarkvidéki legyen melegvérű is, hogy ne fagyjon meg. Viszont ellene is szólnak bőségesen dolgok a hoaxnak lehetőségének, mégpedig, hogy akkor miért pont egy dinoszauruszt választottak volna az átverés alapjául, mikor ott egy csomó más lehetőség, amit akkoriban még jobban elhihettek volna az emberek, mint egy ilyen "szőrös sarki dínót". Mármint valószínűleg egyszerű sasquach szerű lényt sikeresebben használhattak volna átverésre, mint egy ilyet, nem csoda, hogy az expedíció nem valósult meg, ez mellett ugyebár, említettem azt is, hogy híres paleontológusok kritizálták a történetet-az akkori hiányos ismeretanyag alapján, ami mára meg lett cáfolva. Akkoriban egy ilyen dinoszaurusz leírás olyan lett volna, mintha valaki ma azt mondaná, hogy egy tűzokádó pikkelyes elefánt rohangál az utcán, és legeli az autók kerekét, elhinné ezt bárki? Nem, ahogyan az érmelléki kuglófember után sem küldene expedíciót egy épeszű kormányzó sem. Számomra még ez az, ami hihetővé teszi a történetet, és valamelyest elveti a hoax lehetőségét.

A Penascola Tengeri Kígyó

 59 éve ezen a napon....

1962. Március. 24.

Hideg napnak indult, mikor a 19 éves Edward Brian McCleary és az ő 4 barátja, Warren Felley, Erix Ruyle, Larry Bill, Bradford Rice eldöntötték, hogy búvártúrára mennek az USS Massachusetts hajó roncsához, mely Floridában fekszik Pensacola közelségében. Az 5 fiú kievezett felfújható csónakjával a parttól 2 mérföldnyire, hogy a délutánt egy élvezetes könnyűbúvárkodással töltsék el, a könnyűbúvárkodás jelentése az, hogy a búvár komoly felszerelés, például oxigén tartályok nélkül merül. Úticéljuk, az USS Massachusetts, egy homokpadon szenvedett hajótörést a 30-as évek körül, azóta is nagyon kedvelt úticél a kalandvágyó búvárok körében. 

Az USS Massachusetts roncsa. Napjainkra főleg a korrózió miatt kevesebb látható belőle.

Ahogy a kis csapat közeledett a látványossághoz, az időjárás rohamosan romlani kezdett, az ég elszürkült, a szél felélénkült és az addig nyugodt tenger egy vadul hullámzó víztömeggé vált. Nem telt sok időbe ezek után, hogy feladják terveiket arra a napra, a megvadult tenger hullámai egyre messzebb és messzebb sodorták őket a part közelségétől, ketten beugrottak a vízbe, hogy megpróbálják a csónakot tolni miközben társaik eveztek, de mind hiába, a hullámzás túl erős volt, ezért sikertelenül kellett visszamászniuk.  Hirtelen egy reménysugárt láttak meg, egy hajó a közelükben haladt. A fiúk integettek és próbáltak jelezni a hajónak, a fedélzeten ülő idősebb hölgy visszaintegetett nekik, de valószínűleg nem sejtett semmit arról, hogy a gyerekek bajban lehetnek, mivel egyszerűen továbbmentek a szárazföld irányába. Következő próbálkozásuk az volt, hogy csónakjukat hozzáerősítik egy bólyához, hogy megakadályozzák annak még távolabbra sodródását. A tenger közben egyre nagyobb hullámokat vetett, azok pedig nekizúdúltak a bólyának. Ahogyan közelebb értek a struktúrához, a bólya fel-le himbálódzott a hullámokkal együtt, ez pedig elkezdte a csónakot behúzni egyenesen maga alá, így kénytelenek voltak kiugrani abból, hogy ne legyenek összezúzva. Mikor visszajutottak a csónakba, azzal kellett szembesülniük, hogy azt elárasztotta a víz, gyorsan visszamásztak, és kétségbeesetten kapaszkodtak bele, már lassan sötétedni kezdett, mikor a tenger lenyugodott, majd sűrű köd lengette be a vízi tájat, ekkor hirtelen egy erőteljes csobbanásra lettek figyelmesek mely a közelükből jött, a csobbanás által keltett hullámok a csónak oldalának csapódtak, ekkor egy szokatlan hangot hallottak meg a ködből és észrevettek egy körülbelül három méter hosszú valamit, ami leginkább egy oszlopszerű nyakra hasonlított, végén egy bizarr fejjel, egy pillanat alatt a felszín alá bukott a lény. A fiúk azonnal bepánikoltak, tudták, hogy teljesen védtelenek, ha a vihar alatt károsodott csónakban maradnak, ezért kitervelték, hogy a hajóroncsra át fognak úszni, ugyanis annak a szárazon lévő részein menedéket lelhetnek. Úszás közben ismét hallottak egy bizarr hangot, és egy csobbanást. Hirtelen valaki felsikoltott. Warden Felley kiabált: "Elkapta Bradet!" a hangja hirtelen megszakadt... A két életben maradt fiú szólongatta társait de mind hiába, nem kaptak választ, ez volt az a pillanat, mikor észrevették, hogy Bill is eltűnt, nyomtalanul. Ahogyan ketten egyre közeledtek a hajóroncshoz, a hosszú nyakú lény rájuk támadt, kinyitotta hegyes fogakkal teli száját, és lerántotta Ruyle-t, McCleary ekkor jól látta, hogy az állatnak zöld szeme ls megnyúlt teknős szerű feje volt, szájában pedig sok hegyes fog sorakozott, melyek nem voltak feltűnően nagyok. McCleary annyira megrémült, hogy elkezdett a part irányába úszni, elmondása szerint szinte ösztönszerű érzés vette úrrá magát testén, és csak annyi járt a fejében, hogy kijusson a szárazföldre. A pillanatban, mikor érezte, hogy testéhez hozzáér a part homokja ahogyan kisodorták a hullámok, szinte eufórikus boldogsággal töltötte el. Reggel egy csapatnyi kisgyerek talált rá és a pensacolai haditengerészeri kórházban ébredt, ahol elmondta a történteket.

A csónakot megtalálták benne a felszerelésekkel, a történtek után egy héttel később Brad testének maradványait pedig partra sodorta a víz, a jelentés szerint halálát fulladás okozta, a többi gyerek teste soha nem került elő. A történetet úgy jelent meg a hírekben, hogy miután a csónak felborult a fiúk hipotermiát szenvedtek és megfulladtak. McCleary a történtek után mentálisan teljesen összetört, a történet, melyet ő mint szemtanú mondott el (fent olvasható) nem egyezik a hatóságok által kiállított jelentéssel, hogy egyszerű hipotermia okozta volna a tragédiát. A McCleary által átélt dolgok egészen 1965 májusáig nem kerültek nyilvánosságra, mikor a Fate magazinban megjelent azon a címen, hogy "Szökésem egy tengeri szörnytől". McCleary élete végéig kitartott a történet valódisága mellett, de többé nem akart nyilatkozni róla nyilvánosan, illetve 2016-ban elhunyt, tehát több részletet nem fogunk már megtudni.

Mi lehetett a lény? Szokás szerint a legföldhözragadtabb elméletektől a leg.. furcsábbakig, hihetetlenebbekig fogjuk végignézni a lehetőségeket. Elsőnek vegyük át mit tudunk:

• A lény hosszú vékony nyakkal rendelkezik.
• Zöld szeme van.
• Szájában sok apró fog helyezkedik el.
• A feje teknősére emlékeztet, csak megnyúltabb.
• Feltehetően vannak "ajkai" és nem krokodilszerű a feje, mert akkor tettek említést a fogairól, mikor az kinyitotta a száját. Bár igaz, hogy egy krokodilszerű állkapocs esetén a félhomályban nem feltétlen lenne észrevehető a fogazat, amíg ki nem nyitja száját a lény.
• Fejét ki tudja emelni a vízből (az észlelő sajnos nem tért ki rá pontosan milyen módon)
• A testét nem látták, nem tudjuk, hogy hosszú kígyószerű, vagy hordó teste van hosszú nyakkal.
• Nem tudjuk pikkelyes volt-e vagy sem.
• Lehet többen voltak, vagy nem kifejezetten táplálékszerzési célzattal ölte meg a fiúkat, hanem a területét/utódait védte vagy kíváncsi volt/játszott (a kardszárnyú delfinek például elég kegyetlen módon játtszanak egyéb állatokkal így nem lenne meglepő), ugyanis ennyi táplálékkal egy példány sokáig el lett volna.
• Furcsa hangot adott ki, mivel a csobbanások alkalmával történt, feltételezem, hogy levegőt vett.

1. Hipotermia által okozott hallucinációk: Úgy gondolom ez egy igen jó magyarázat a történtekre, bár megkérdőjelezhető, hogy akkor miért látták mind ugyan úgy, a fizikai behatások melyeket a lény okozott miért voltak láthatóak és érezhetőek mindannyiuknak? Lehet valami átlagos, ténylegesen ismert tengeri állatot hallucináltak ismeretlennek, például valami tengeri teknős esetleg delfin fajt vagy egy Florida környékén gyakori karibi manátuszt (Trichechus manatus)? Esetleg egy eltévedt zavarodott elefántfóka faj támadt rájuk és azt nézték félre?

Spekultatív fókafajok.

2. Ismeretlen hosszúnyakú fóka faj: Vannak feltételezések, hogy ha nem is mindegyik, de sok tengeri kígyó észlelés mögött egy eddig felfedezetlen fóka faj áll, mely a kihalt Plesiosaurusokra és rokonaikra emlékeztet, hogy miért? Sok észlelés esetén a nyak kiemelkedik a vízből és akár S alakban meghajlik, ilyenre az ismert tengeri hüllők nem voltak képesek. Elképzelhetőnek tartom, hogy esetünkben is egy ilyen fókával találkoztak össze, érdemes tudni, hogy bizonyos fókák nagyon agresszívak tudnak lenni, bár igaz, hogy a fókák sok tengeri emlőshöz hasonlóan "nem túl emlősszerűek", a teknős szerű fejet nem hiszem hogy ez tudná magyarázni. Ez a lehetőség egyébként magyarázatot ad arra, hogy ha a lénynek voltak ajkai. HA léteznek valamiféle átjárók idősíkok között akár a jövőből vagy párhuzamos idővonalról is jöhetett volna, ezt a lehetőséget sokszor felhozom, mert rengeteg kriptid egyszerűen nem illik az általunk ismert jelenlegi világba.

3. Plesiosauridae vagy valami rokon csoportba tartozó faj: A vízi élethez nagyon jól alkalmazkodott változatos méterű tengeri hüllők fajgazdag csoportja, sokan ismerik őket filmekből vagy könyvekből, melegvérűek voltak és eleven utódokat hoztak világra, így hideg vizekben is megéltek. Nyakuk nem volt ahhoz alkalmazkodva, hogy azt kiemeljék a vízből hattyúszerű pózban, igaz, itt nem említettek ilyet, sőt, az állat nyaka merev és egyenes volt mint egy rúd, valamint a lény szinte azonnal vissza is húzta/visszasüllyedt a víz alá miután szétnézett, ez miatt akár fennállhat ez a lehetőség is! Ezek az állatok igen jó úszók voltak, sok fajuk hatalmas fogakkal rendelkezett és halakra valamint tintahalakra vadászott, másoknak sok apró fog volt szájában és apró élőlényekkel szűrt ki a vízből. A leírás teljesen illik, külön érdekesség, hogy akkoriban még elterjedt nézet volt, hogy hattyúszerűen képesek voltak kiemelni nyakukat a vízből ezek az állatok, de az észlelésben ugye abszolút nem ez állt, ez még inkább ad a hihetőségére, mert ma már tudjuk, hogy nyakuk merev volt és leginkább oldalra tudták mozgatni
csigolyanyúlványaik miatt.

Elasmosaurus platyurus pontos rekonstrukciója. Alkotó: Gabriel N. U.

Tanystropheid faj. Alkotó: Gabruel N. U.

4. Tanystropheus faj vagy azok valami leszármazottja: Hosszú nyakú félvízi hüllők voltak ezek, melyek a Triászban éltek, magyarázatot adna a "teknős szerű fejre", méretük nem volt túl nagy, a legnagyobb fajok is 4-5 méter körül voltak, de a nyakuk testhosszuk körülbelül felét tette ki.

Elképzelhető, hogy nyom nélkül fennmaradt egy kis populáció minimális változásokkal? Amennyiben nem, még mindig itt a lehetőség, hogy létezhetnek a fentebb említett átjárók valami formában, melyeken akár át is juthatnak ilyen lények. Ez a lehetőség magyarázza az ajkakat, a teknősszerű fejet, a sok apró fogat is. Főleg halakat ettek, de ki tudja mennyire voltak territoriálisak.

5. Egy általunk abszolút nem ismert "másvilági" lény, mint például a molyember: Akár ez is lehet, mivel nem tudni sok részletet, viszont még mindig nem tudjuk, hogyan-és valóban képesek-e élőlények közlekedni világok között? Ha nem, akkor ez az elmélet alapjaiban omlik össze.

Remélem élveztétek az olvasást, találkozunk legközelebb! :)

Beazonosítatlan macskaféle észlelés

Bejelentés érkezett egy személytől aki a nevét nem szeretné hozzáadni, de beleegyezett, hogy kitegyem a blogra észlelését.

Helyszín: Uppony (akár más kicsi falvakban is lehetett észlelés, csak nekünk még nem igazán vannak kapcsolataink) 

Nyomok: A faluban újabban tizedeli valami a tyúkokat, erdőben tollcsomók, pár lábnyom (de az idő miatt azok lehet, hogy egy házimacskáé voltak, csak elmosódtak, és nagyobbnak tűntek), egy üreg, ami viszont rókáé is lehet, csak annak kicsit furcsa volt.

Lény leírása: Hiúz méretű, fülön apró bojt (?), farok mintha rendkívül hosszú lett volna(?), foltos-csíkos bunda, szokatlanul nagy szemfogak (?) . 

Lehetséges magyarázatok: Hiúz (erre a legkisebb az esély a farok miatt), Maine coon házimacska, Thylacoleo (hasonló, de ugye ésszerű magyarázat nincs rá hogyan kerülne ide egy élő egyed), Márványfoltos macska (a beszámoló szerint leginkább ilyen volt), Valami ismeretlen faj (esélyes). 

Némelyik Bükkhöz közeli kis faluban valami lopkodja a tyúkokat. Pénteken nincsenek online óráink, ezért még korábban kikönyörögtük, hogy ma eljöhessünk szétnézni. Ehhez képest úgy este hatig semmi rá utaló nyomot nem találtunk. Viszont mikor indultunk haza, messzebb, az egyik fán kiszúrtunk egy macskát. Legalábbis elsőre azt hittük, hogy macska, aztán feltűnt, hogy annak kicsit nagy (kb hiúz méretű), és a farka aránytalanul hosszú a testéhez képest. Plusz amennyire láttuk, a feje inkább olyan, mint a nagymacskáknak, tehát kicsit hosszúkásabb. Ezen kívül (de ez már nagyon nem biztos, rosszak voltak a fényviszonyok), mintha bojtos lett volna a füle, és olyan volt, mintha a fogai kicsivel túllógnának az állán. Ezeket a megfigyeléseket kb két perc alatt tettük, mert utána észrevett, és elmenekült. Abban szinte biztosak vagyunk, hogy nem házi vagy vadmacska volt. Plusz ugye egy magasabb egy fán volt, tehát a rókát is kizárnám.

Ezt a képet megmutattuk az észlelőnek, hogy szerinte melyikre hasonlított.

Ezek közül leginkább a "marbled cat"-ra hasonlít (nem jut eszembe a neve magyarul, pedig ismerős😅), csak ugye a fülbojtok, meg a fogak, de azokat lehet, hogy rosszul láttuk. Igazából lehet, hogy ágat néztünk a farkának, de most hétvégén egy valaki még mászkál majd arra, aztán lehet, hogy talál valamit, de lehet, hogy nem. A mintázata azon alapszik, hogy egyszer sikerült távilágítani, amire persze rögtön elugrott, de valami ilyesmit lehetett látni belőle. Viszont különben az lehet, hogy a bundát néztük fogaknak, de annak azért kicsi az esélye, mert állítólag mikor meg lett világítva, akkor megvillantak a fogai, viszont az is lehet, hogy mondjuk a szeme volt, csak elnézte aki csinálta.

Vélemény:

Azt gondolom, hogy minden lehetőség megvan rá, hogy egy ekkora állat teljesen rejtve maradjon Európa megmaradt erdőségeiben, mivel az észlelők nem sokat láttak belőle és csak a találkozás után egymás között megbeszélt, összerakott információk alapján tudták leírni a kinézetének apró részleteit, így bármi lehet, akár az információk enyhe torzulása is feltételezhető ezen okból, ami bizonyos, hogy valamit láttak, de mit?

2021. 11. 18 - FRISSÍTÉS

Az állat feltételezhetően egy elkóborolt szervál lehet. Kattints ide a folytatáshoz: *Katt*

Biatorbágy pikkelyes lénye

 Miskolci László a Cryptozoology Hungary blog írója egy, a youtube csatornájára feltöltött videóban számolt be egy hozzá érkezett különös bejelentésről, melyben a bejelentő hosszú évekkel ezelőtt gyerekkorában összefutott egy titokzatos számára beazonosíthatatlan lénnyel.

/A videó linkjéért és egyben a forrásért katt ide/

 Elmondása szerint a egy kis pataknál horgászat közben túlparton látta meg a lényt, amely aztán hamarosan belement a vízbe és alámerülve elúszott. A teremtmény leginkább valamiféle tobzoskára emlékeztetett, viszont ezüstös színű volt. Miskolci László megkérdezte a hazai állatok szakértőit, szerintük mivel akadhatott össze az észlelő, az ő véleményük szerint egy vizes szőrű vidrával vagy hóddal történt a találkozás amelynek szőre a víztől összetapadt és ezüstösen csillogott, viszont felmerült a videóban, hogy ilyen környezetben élő személynek fel kellett volna ismernie ha valami hétköznapi állattal találkozik össze és a leírásuk sem teljesen passzol ezeknek az állatoknak ama észlelt lényhez. Akit több részlet érdekel nézze meg a videót, mindenkinek ajánlom, hiszen a szemtanú személyesen meséli el a történetet és a helyszínt is meglátogatják. A kérdés tehát még mindig nyitva áll, mi lehet ez?Most saját véleményemet kifejteném a dologról, elsőnek összegezzük mit tudtunk meg:

-A lény jól úszik, képes alámerülni is

-Testét egymásra simuló ezüstszínű pikkelyek fedik

-Látható nagy füle nem volt

-Körülbelül nagyobb tyúk méretű

Akkor most ezek alapján elemezzük ki a lehetőségeket.

Kilencöves tatu (Dasypus novemcinctus)

 1. Kilencöves tatu: Egészen hihető magyarázat, még a videó alatt is felmerült, viszont az állat inkább páncélozott nem pedig elálló tobozszerű pikkelyekkel rendelkezik, mint az észlelt lény és fülei erősen kiállnak, ilyenről az észlelő említést sem tett, pedig nagyon feltűnő tulajdonsága ez a tatunak. A tatu egészen jó úszó ha arra szüksége van(!!!!) még a víz alján is képes sétálgatni, és lélegzetét akár 6 percig vissza tudja tartani, ezért az első helyre teszem ezt az állatot a listán, annak ellenére, hogy a leírást figyelembe véve nem sok esélye van, hogy tatut látott az illető.

Kínai tobzoska (Manis pentadactyla)

2. Tobzoska: Ahogy elhangzik, ma nem él ezüstös színű tobzoska faj és az országban akkoriban a tobzoskákat (is) problémás lett volna behozni, ez egyébként ma sincs másképp, de egyéb okok miatt. Jelen pillanatban is kizárólagosan a lipcsei állatkertben tekinthető meg néhány Kínai tobzoska (Manis pentadactyla). Személy szerint ezt a verziót is kizárnám, az ismert tobzoskák nem is olyan jó úszók, mint a szemtanú által leírt állat, az mellé, hogy akkoriban esélyesen még a környezó országokban sem voltak, ha még most is csak egy állatkert tartja őket, pedig a tudás és a felszerelés már megvan hozzá, nem úgy mint akkoriban. A tobzoska azért nyerte el a második helyezést a listán, mert a leírása bár teljesen megegyezik, az ezüst színt leszámítva, az egyetlen gond, hogy a jelenkori tobzoskák, bár tudnak úszni, nem jó úszók, nem képesek a víz alá sem merülni.

Eomanis waldi
fosszíliája

3. Valami mára kihalt vagy erősen megritkult a tudomány számára ismeretlen európai tobzoska talán egyik utolsó példánya: A tobzoskák őshazája Európa! Innen ismertek a legkorábbi tobzoska leletek, mint például a 45 millió éve élt Eomanis mely az első valódi tobzoska volt. Talán fennmaradt a faj leszármazottainak egy apró populációja? Lehetséges, hogy kétéltű életmódhoz alkalmazkodtak mint a vidrák vagy a hódok és ráadásul talán éjjeli állatokká is váltak? Ha az előbbi két életmóddak kapcsolatos felvetés megállja a helyét, az bizony azt jelentené, hogy ez a lény nagyon nehezen észlelhető, főleg, ha ritka! Ezek alapján szerintem elképzelhető teljesen az, hogy egy ilyen faj fennmaradt a modern korig, legalábbis a közelmúltig, mivel sajnos az a lehetőség fennáll, hogy mára teljesen kihaltak, hiszen már akkoriban sem lehettek gyakoriak mikor az észlelés történt, hacsak nem egy eldugott helyen élő stabil populációból elkóborolt egyeddel zajlott le a találkozás. Ez a lehetőség pusztán azon okból került harmadik helyre a listán, mivel elég merész állítás, de a lehetőség adott. 

Esetleg valami módon a múltból vagy másik idősíkból került ide egy valódi Eomanis waldi vagy hasonló faj? Mint már említettem, vannak olyan kutatások, melyek egyre valószínűsítik, hogy nem csak a mi általunk ismert világ létezik... 

Mit gondolsz erről az érdekes észlelésről? Véleményed kérlek írd meg kommentben.

Titokzatos lény észlelés Mexikóból

 Titokzatos lényt kaptak lencsevégre Mexikóban, a képet egy külföldi csoportban osztották meg, azon tűnődve, hogy mégis miféle kreatúrával hozta össze őket a sors. Na de inkább nézzük a képeket és elemezzük ki időhúzás helyett, íme:

Tehát itt a képek, ahogyan az látható, a lény leginkább egy főemlősre emlékeztet, arcán fekete szőr és/vagy bőr lehet, a bőr elméletet alátámasztani látszik, hogy a keze csupasznak látszik, és az is fekete, pont mint az arca, ez a bőrszín egyébként a legtöbb hasonszőrű majomféle állatra jellemző, ez miatt a sötétben nem látszanak jobban az arcvonásai, az orra, a szája stb. egyedül pusztán a fényt visszaverő szemei tűnnek fel. 

Feje körül egy kapucnira emlékeztető világosabb rész figyelhető meg, úgy vélem, hogy ez nem más, mint puffadt szőr, amely szintén több majomfajnál is előfordul ilyen-olyan formákban, így nem is tűnik annyira bizarrnak, tekintsünk hát meg pár hasonlatos fejdísszel rendelkező főemlőst, természetesen biztosan nem ezeket a fajokat ábrázolja a fotó, de a fejdíszre jó példák és hasonló kialakulhatott más, általunk nem ismert fajnál is.

Galléros pávián(Papio hamadryas), Gyapjasfejű tamarin(Saguinus oedipus), Dzseládapávián(Theropithecus gelada)

Vessünk egy pillantást testének többi tájékára is, magát a testet rövidebb, valamivel világosabb barna vagy szürke bunda fedheti, mivel elüt az arc és a kéz bőrének feketeségétől. Végtagjaiból pusztán a láb hosszára lehet következtetni biztosan, ugyanis az egyik oldalon eláll a fa törzsétől, ebből látható, hogy vékony, és hosszú lábai vannak, semmi olyat nem látni rajta, ami miatt ne lehetne a földi fauna tagja.

Lehetséges, hogy ez a teremtmény egy ritka, új, eddig ismeretlen főemlős faj, mely a fák lombozatában rejtőzve tölti életét? Elképzelhetőnek találom, sőt ez az első elmélet tűnik számomra a leglogikusabbnak... 

Ám tudjátok mire hasonlít még? 

Bizony, a Flatwoods-i szörnyre! 

A Flatwoods-i szörny 

Bár gondolom sokaknak ez ugrott be rögtön a kép láttán. 

Tehát van egy furcsa lényünk Mexikóból, mely a Flatwoodsi szörnyre rettentően hasonlít, lehet igazából egy faj felelős mindkét észlelésért? A probléma az, hogy a Flatwoods-i események Virginiában történtek, több száz kilométerre Mexikótól, tehát-

Ha egy faj a kettő, akkor a lehetőségek, hogy hogyan került Virginiába:

-Mexikóból valahogy elkóborolt Virginiáig egy magányos példány és tényleg csak egy hétköznapi állat amit nem ismerünk (van ilyen, hazánkban is láttak már lundát, igaz, az egy repülő állat)

-A lény "nem evilági" hanem valami általunk nem ismert jelenség során a saját világából (párhuzamos univerzumok stb.) került ide, ugye ha ez igaz lenne, bárhol megjelenhetne véletlenszerűen ugyan az a faj, így akár Virginiában is.

Ti mit gondoltok? Amennyiben a képek valósak, mit sikerült megörökítenie a szerencsés szemtanúknak? Egy lényt valami másik világból? Vagy egy ritka és különleges, tudomány számára ismeretlen főemlőst? 

Írjátok meg kommentben.

Új videó a tarpai farkasember témában

 Kriptozoológus kollégám új videót töltött fel a YouTube csatornára, a videó az alábbi linken megtekinthető.

https://www.youtube.com/watch?v=7prYiobsZBo&ab_channel=CryptozoologyHungary