A Penascola Tengeri Kígyó

 59 éve ezen a napon....

1962. Március. 24.

Hideg napnak indult, mikor a 19 éves Edward Brian McCleary és az ő 4 barátja, Warren Felley, Erix Ruyle, Larry Bill, Bradford Rice eldöntötték, hogy búvártúrára mennek az USS Massachusetts hajó roncsához, mely Floridában fekszik Pensacola közelségében. Az 5 fiú kievezett felfújható csónakjával a parttól 2 mérföldnyire, hogy a délutánt egy élvezetes könnyűbúvárkodással töltsék el, a könnyűbúvárkodás jelentése az, hogy a búvár komoly felszerelés, például oxigén tartályok nélkül merül. Úticéljuk, az USS Massachusetts, egy homokpadon szenvedett hajótörést a 30-as évek körül, azóta is nagyon kedvelt úticél a kalandvágyó búvárok körében. 

Az USS Massachusetts roncsa. Napjainkra főleg a korrózió miatt kevesebb látható belőle.

Ahogy a kis csapat közeledett a látványossághoz, az időjárás rohamosan romlani kezdett, az ég elszürkült, a szél felélénkült és az addig nyugodt tenger egy vadul hullámzó víztömeggé vált. Nem telt sok időbe ezek után, hogy feladják terveiket arra a napra, a megvadult tenger hullámai egyre messzebb és messzebb sodorták őket a part közelségétől, ketten beugrottak a vízbe, hogy megpróbálják a csónakot tolni miközben társaik eveztek, de mind hiába, a hullámzás túl erős volt, ezért sikertelenül kellett visszamászniuk.  Hirtelen egy reménysugárt láttak meg, egy hajó a közelükben haladt. A fiúk integettek és próbáltak jelezni a hajónak, a fedélzeten ülő idősebb hölgy visszaintegetett nekik, de valószínűleg nem sejtett semmit arról, hogy a gyerekek bajban lehetnek, mivel egyszerűen továbbmentek a szárazföld irányába. Következő próbálkozásuk az volt, hogy csónakjukat hozzáerősítik egy bólyához, hogy megakadályozzák annak még távolabbra sodródását. A tenger közben egyre nagyobb hullámokat vetett, azok pedig nekizúdúltak a bólyának. Ahogyan közelebb értek a struktúrához, a bólya fel-le himbálódzott a hullámokkal együtt, ez pedig elkezdte a csónakot behúzni egyenesen maga alá, így kénytelenek voltak kiugrani abból, hogy ne legyenek összezúzva. Mikor visszajutottak a csónakba, azzal kellett szembesülniük, hogy azt elárasztotta a víz, gyorsan visszamásztak, és kétségbeesetten kapaszkodtak bele, már lassan sötétedni kezdett, mikor a tenger lenyugodott, majd sűrű köd lengette be a vízi tájat, ekkor hirtelen egy erőteljes csobbanásra lettek figyelmesek mely a közelükből jött, a csobbanás által keltett hullámok a csónak oldalának csapódtak, ekkor egy szokatlan hangot hallottak meg a ködből és észrevettek egy körülbelül három méter hosszú valamit, ami leginkább egy oszlopszerű nyakra hasonlított, végén egy bizarr fejjel, egy pillanat alatt a felszín alá bukott a lény. A fiúk azonnal bepánikoltak, tudták, hogy teljesen védtelenek, ha a vihar alatt károsodott csónakban maradnak, ezért kitervelték, hogy a hajóroncsra át fognak úszni, ugyanis annak a szárazon lévő részein menedéket lelhetnek. Úszás közben ismét hallottak egy bizarr hangot, és egy csobbanást. Hirtelen valaki felsikoltott. Warden Felley kiabált: "Elkapta Bradet!" a hangja hirtelen megszakadt... A két életben maradt fiú szólongatta társait de mind hiába, nem kaptak választ, ez volt az a pillanat, mikor észrevették, hogy Bill is eltűnt, nyomtalanul. Ahogyan ketten egyre közeledtek a hajóroncshoz, a hosszú nyakú lény rájuk támadt, kinyitotta hegyes fogakkal teli száját, és lerántotta Ruyle-t, McCleary ekkor jól látta, hogy az állatnak zöld szeme ls megnyúlt teknős szerű feje volt, szájában pedig sok hegyes fog sorakozott, melyek nem voltak feltűnően nagyok. McCleary annyira megrémült, hogy elkezdett a part irányába úszni, elmondása szerint szinte ösztönszerű érzés vette úrrá magát testén, és csak annyi járt a fejében, hogy kijusson a szárazföldre. A pillanatban, mikor érezte, hogy testéhez hozzáér a part homokja ahogyan kisodorták a hullámok, szinte eufórikus boldogsággal töltötte el. Reggel egy csapatnyi kisgyerek talált rá és a pensacolai haditengerészeri kórházban ébredt, ahol elmondta a történteket.

A csónakot megtalálták benne a felszerelésekkel, a történtek után egy héttel később Brad testének maradványait pedig partra sodorta a víz, a jelentés szerint halálát fulladás okozta, a többi gyerek teste soha nem került elő. A történetet úgy jelent meg a hírekben, hogy miután a csónak felborult a fiúk hipotermiát szenvedtek és megfulladtak. McCleary a történtek után mentálisan teljesen összetört, a történet, melyet ő mint szemtanú mondott el (fent olvasható) nem egyezik a hatóságok által kiállított jelentéssel, hogy egyszerű hipotermia okozta volna a tragédiát. A McCleary által átélt dolgok egészen 1965 májusáig nem kerültek nyilvánosságra, mikor a Fate magazinban megjelent azon a címen, hogy "Szökésem egy tengeri szörnytől". McCleary élete végéig kitartott a történet valódisága mellett, de többé nem akart nyilatkozni róla nyilvánosan, illetve 2016-ban elhunyt, tehát több részletet nem fogunk már megtudni.

Mi lehetett a lény? Szokás szerint a legföldhözragadtabb elméletektől a leg.. furcsábbakig, hihetetlenebbekig fogjuk végignézni a lehetőségeket. Elsőnek vegyük át mit tudunk:

• A lény hosszú vékony nyakkal rendelkezik.
• Zöld szeme van.
• Szájában sok apró fog helyezkedik el.
• A feje teknősére emlékeztet, csak megnyúltabb.
• Feltehetően vannak "ajkai" és nem krokodilszerű a feje, mert akkor tettek említést a fogairól, mikor az kinyitotta a száját. Bár igaz, hogy egy krokodilszerű állkapocs esetén a félhomályban nem feltétlen lenne észrevehető a fogazat, amíg ki nem nyitja száját a lény.
• Fejét ki tudja emelni a vízből (az észlelő sajnos nem tért ki rá pontosan milyen módon)
• A testét nem látták, nem tudjuk, hogy hosszú kígyószerű, vagy hordó teste van hosszú nyakkal.
• Nem tudjuk pikkelyes volt-e vagy sem.
• Lehet többen voltak, vagy nem kifejezetten táplálékszerzési célzattal ölte meg a fiúkat, hanem a területét/utódait védte vagy kíváncsi volt/játszott (a kardszárnyú delfinek például elég kegyetlen módon játtszanak egyéb állatokkal így nem lenne meglepő), ugyanis ennyi táplálékkal egy példány sokáig el lett volna.
• Furcsa hangot adott ki, mivel a csobbanások alkalmával történt, feltételezem, hogy levegőt vett.

1. Hipotermia által okozott hallucinációk: Úgy gondolom ez egy igen jó magyarázat a történtekre, bár megkérdőjelezhető, hogy akkor miért látták mind ugyan úgy, a fizikai behatások melyeket a lény okozott miért voltak láthatóak és érezhetőek mindannyiuknak? Lehet valami átlagos, ténylegesen ismert tengeri állatot hallucináltak ismeretlennek, például valami tengeri teknős esetleg delfin fajt vagy egy Florida környékén gyakori karibi manátuszt (Trichechus manatus)? Esetleg egy eltévedt zavarodott elefántfóka faj támadt rájuk és azt nézték félre?

Spekultatív fókafajok.

2. Ismeretlen hosszúnyakú fóka faj: Vannak feltételezések, hogy ha nem is mindegyik, de sok tengeri kígyó észlelés mögött egy eddig felfedezetlen fóka faj áll, mely a kihalt Plesiosaurusokra és rokonaikra emlékeztet, hogy miért? Sok észlelés esetén a nyak kiemelkedik a vízből és akár S alakban meghajlik, ilyenre az ismert tengeri hüllők nem voltak képesek. Elképzelhetőnek tartom, hogy esetünkben is egy ilyen fókával találkoztak össze, érdemes tudni, hogy bizonyos fókák nagyon agresszívak tudnak lenni, bár igaz, hogy a fókák sok tengeri emlőshöz hasonlóan "nem túl emlősszerűek", a teknős szerű fejet nem hiszem hogy ez tudná magyarázni. Ez a lehetőség egyébként magyarázatot ad arra, hogy ha a lénynek voltak ajkai. HA léteznek valamiféle átjárók idősíkok között akár a jövőből vagy párhuzamos idővonalról is jöhetett volna, ezt a lehetőséget sokszor felhozom, mert rengeteg kriptid egyszerűen nem illik az általunk ismert jelenlegi világba.

3. Plesiosauridae vagy valami rokon csoportba tartozó faj: A vízi élethez nagyon jól alkalmazkodott változatos méterű tengeri hüllők fajgazdag csoportja, sokan ismerik őket filmekből vagy könyvekből, melegvérűek voltak és eleven utódokat hoztak világra, így hideg vizekben is megéltek. Nyakuk nem volt ahhoz alkalmazkodva, hogy azt kiemeljék a vízből hattyúszerű pózban, igaz, itt nem említettek ilyet, sőt, az állat nyaka merev és egyenes volt mint egy rúd, valamint a lény szinte azonnal vissza is húzta/visszasüllyedt a víz alá miután szétnézett, ez miatt akár fennállhat ez a lehetőség is! Ezek az állatok igen jó úszók voltak, sok fajuk hatalmas fogakkal rendelkezett és halakra valamint tintahalakra vadászott, másoknak sok apró fog volt szájában és apró élőlényekkel szűrt ki a vízből. A leírás teljesen illik, külön érdekesség, hogy akkoriban még elterjedt nézet volt, hogy hattyúszerűen képesek voltak kiemelni nyakukat a vízből ezek az állatok, de az észlelésben ugye abszolút nem ez állt, ez még inkább ad a hihetőségére, mert ma már tudjuk, hogy nyakuk merev volt és leginkább oldalra tudták mozgatni
csigolyanyúlványaik miatt.

Elasmosaurus platyurus pontos rekonstrukciója. Alkotó: Gabriel N. U.

Tanystropheid faj. Alkotó: Gabruel N. U.

4. Tanystropheus faj vagy azok valami leszármazottja: Hosszú nyakú félvízi hüllők voltak ezek, melyek a Triászban éltek, magyarázatot adna a "teknős szerű fejre", méretük nem volt túl nagy, a legnagyobb fajok is 4-5 méter körül voltak, de a nyakuk testhosszuk körülbelül felét tette ki.

Elképzelhető, hogy nyom nélkül fennmaradt egy kis populáció minimális változásokkal? Amennyiben nem, még mindig itt a lehetőség, hogy létezhetnek a fentebb említett átjárók valami formában, melyeken akár át is juthatnak ilyen lények. Ez a lehetőség magyarázza az ajkakat, a teknősszerű fejet, a sok apró fogat is. Főleg halakat ettek, de ki tudja mennyire voltak territoriálisak.

5. Egy általunk abszolút nem ismert "másvilági" lény, mint például a molyember: Akár ez is lehet, mivel nem tudni sok részletet, viszont még mindig nem tudjuk, hogyan-és valóban képesek-e élőlények közlekedni világok között? Ha nem, akkor ez az elmélet alapjaiban omlik össze.

Remélem élveztétek az olvasást, találkozunk legközelebb! :)

USS Stein óriáskalmár

1978-ban az USS Stein nevű haditengerészeti jármű speciális tevékenységeket folytatott a Csendes Óceánon azon belül valahol Acapulco és Ecuador között, amikor hirtelen valami hatalmassal és teljesen észrevehetetlennel találta magát szembe. Mikor ez megtörtént, a hajó hirtelen különféle súlyos technikai problémákat kezdett mutatni és a szonár rendszere (olyan műszer mely a navigációt segíti valamint észleli a víz alatti testeket) hamarosan meghibásodott, ez egy olyan probléma volt aminek hála a szerkezetet azonnali hatállyal vissza kellett fordítani a Kaliforniában található kikötőbe.

USS Stein

Megérkezésekor a hajót szárazra emelték a Long Beach Naval Shipyard-nál és a hajók javításával foglalkozó csapat munkához kezdett látni hogy mihamarabb kijavítsák a rendszerben történt károkat.

amint a szonárhoz értek azonnal feltűnt számukra az azon fellelhető gumiborítás nagymértékű sérülése. A szonár több mint 8%-át különféle vágások, karcolások és szakadások borították.

Tintahalak tapadókorongjain
elhelyezkedő kampók.

Közelebbről megvizsgálták a sérüléseket, majd észrevették, hogy a vágások egy részében kampós "karmok" akadtak bele, ezek kísértetiesen hasonlítottak bizonyos óriáskalmárok tapadókorongjai körül található horgocskákra. A probléma csak az volt, hogy ezek legalább négyszer akkorák voltak, mint a legnagyobb ismert tintahal esetén. Pár nappal később mikor a hajó átesett a javítási folyamatokon visszaküldték a tengerre hogy folytassa küldetését. A gumiba akadt majd összegyűjtött horgokat pedig tudósoknak juttatták és ők vizsgálatoknak vetették alá. Az eredmény nem volt meglepő, beigazolódott a feltétlezés: valóban egy óriáskalmár fajtól származtak, mely a tudomány számára ismeretlen. A karmok és a gumin a tapadókorongok által okozott sérülések hivatalos mérési eredményei alapján a tintahal melytől származtak legalább 45 méteres volt, melybe ijesztő belegondolni, mivel az ismert fajokból még a legnagyobbak, a Gigászkalmár (Mesonychoteuthis hamiltoni)  és az Óriáskalmár (Architeuthis dux) sem képesek 10-14 méternél nagyobbra növekedni. 

Gigászkalmár (fent) és Óriáskalmár (lent) maximális méretének összehasonlítása egy emberrel.

Mi lehetett az észlelt lény?

Azon ritka esetek egyike volt ez a találkozás, ahol az észlelt kreatúra bizonyítékot is hagyott hátra maga után, így egyértelműen kijelenthető két dolog:

1. Nem hoaxxal van dolgunk.

2. Bizonyos, hogy valami felfedezetlen óriáskalmár fajról van szó.

Miért nem találtuk meg eddig ha ekkora? Az óceán hatalmas, egy ekkora állat melynek ráadásul levegőért sem kell időnként feljönnie elveszik benne és a mélységben teljesen nyomtalanul is élhet még relatíve "mozgalmasabb" helyeken. Lehetséges, hogy ritka is. Bár ez egy egyszerűen földhözragadt dolgokkal magyarázható találkozás volt, evezzünk egy kicsit vadabb vizekre, mi van ha tényleg létezhetnek valamiféle átjárók különféle idősíkok/korok/dimenziók stb. között? Lehet, hogy igazából nem is ide tartozik ez a lény és azért nem leltünk még nyomára? Személy szerint alapból nem tartom ezt valószínűnek, de mint érdekesség felvetettem.

Valószínűleg ezek az óriások adhatták az alapot a hajókat megtámadó krakenekről és valahol várják, hogy felfedezzük őket. 

Kriptozoológia

Az oldal fő témája a kriptozoológia, mi is ez a tudományág (egyesek szerint áltudomány) pontosan?
A témakör a titokzatos, folklórból és szóbeszédekből, legendákból s' mítoszokból eredő állatfajokkal foglalkozik melyek létére még nincs kézzel fogható, általánosan elfogadott bizonyíték. Természetesen amint napvilágot látna bármi megcáfolhatatlan tényt közlő anyag egy lény létezéséről, és ezt el is fogadnák, abban az esetben az állat átkerül a zoológia hatáskörébe. Maga a Kriptozoologia szó Bernard Heuvelmanstól, egy belgiumi zoológustól ered Ő nevezte el ezt a tudományt Rejtőzködő állatok tanának és könyvet is írt a témában "Ismeretlen állatok nyomában" címmel melyet 1955-ben kiadott. Könyvének kiadását követően példáját sok egyéb kriptozoológus is követte, így hamarosan megszaporodott a témában elérhetö könyvek mennyisége.
A Föld minden pontján észleltek már kriptideket, egyesek hihetőek, mások kevésbé vagy egyáltalán nem, eme lények létéről több elmélet is van, ezekből lejjebb olvashattok párat. A kriptozoológiát rengeteg ember támadja, puszta ostobaságnak tartják, sokszor fel van hozva, hogy nem lenne elég 1-2 példány egy életképes populációhoz. De, igen, elég is lehet néhány vagy akár néhány tíz példány! Nézzük csak: Bizonyos fajok képesek szűznemzésre (megtermékenyítés nélkül fejlődésnek indulnak a petesejtek viszont az utódok általában a szülő tökéletes genetikai másolatai, klónok) ilyen állatokból szó szerint egy-két példány is elégséges ez a szaporodási mechanizmus elterjedt  gerinctelenek körében de néhány gerinces faj is alkalmazza például bizonyos halak, számos pikkelyes hüllő (Lepidosauria) szóval teljesen elképzelhető, hogy létezhet egy 1-2 nőstény példányból álló szűznemző tengeri hüllő amiket egykor tengeri szörnyeknek hittek, a Mosasauriák ma élő legközelebbi rokonai, a varánuszok sok faja képes a szűznemzésre így még hihetőbbé válik az elmélet, hasonló szaporodási mód a gynogenezis is ott viszont egy másik rokon faj hímjeivel párosodik a nőstény, melyeknek hímivarsejtjei csak beindítják a petesejt fejlődését de genetikai információt nem visznek át így az anya utódjai szinte a saját klónjai. Egy átlagosan szaporodó populáció esetén pedig van egy 50/500 szabály mely szerint 50 példány a kell ahhoz, hogy elkerüljék a beltenyészet általi problémákat és 500 hogy a genetikai sodródás megszűnjön, persze ez fajtól függően lehet több és kevesebb is, de ez a standard egy kacsa fajból az 1900-as évek elején például 7 példány életképes populációt alkotott. Volt is már alkalom, hogy nagyobb populációkat alkotó kriptidnek gondolt állatokra leltek.

Számos régen kriptozoológiába sorolt, eredetileg puszta legendának beállított fajról derült már ki, hogy valóban létező hús-vér állatokról van szó, és mégnapjainkban is vannak hatalmas testű fajok (főleg tengeriek) melyekről a közelmúltban fogalmunk sem volt, és ma is alig tudunk róluk valamit, hogy egy jó példát említsek: Omura bálna, a fajról alig tudunk valamit és az első képes bizonyítékot is csak pár éve sikerült elkészíteni róla pedig az egyik legnagyobb cet és nagyon közeli rokona a talán valaha élt legnagyobb gerincesnek: a kék bálnának.
Ott van még a híres Bojtosúszójú maradványhal, a Latimeria nemzetség is melyet 60 millió éve kihaltnak hittek, majd felbukkant Afrika partjaihoz közel később pedig Indonéziában ráleltek egy második fajra is. Jó példa még az Okapi, küllemre, mint valami kiméra néz ki: zsiráf, zebra és antilop tulajdonságok ötvöződnek benne, elég hihetetlen, nem? Hosszú ideig ezt a fajt is mint az unikornis afrikai megfelelőjét kezelték: puszta legenda, nem létezik! Végül említsük meg a gorillákat is, pár évtizede róluk sem akarták elhinni, hogy léteznek aztán kiderült: mégis vannak ilyen lények! Miért ne lehetnének egyéb fajok is rejtőzködve?
Manapság a kriptozoológia, mint olyan átfedést képez hasonló tanokkal, például az ufológiával is, mivel egyes kriptidek létét U.F.O jelenségekkel is magyarázzák bizonyos esetekben szükség is van ilyesféle magyarázatokra, hiszen néhány lény alapjaiban nem illik a földi élővilághoz.
Nézzünk pár érdekes lehetőséget kriptidjeinkről úgy általában (leghihetőbbtől a legelvetemültebbekig):

1. Egyszerű legenda, hoax
Nem kíván különösebb leírást, akadnak olyanok, melyek szinte biztos csak legendák vagy bizonyíték is van rá, hogy átverés volt a nyereség reményében (pl a Hodag).

Egy ismert hoax: A Hodag

2. Félreazonosított átlagos már ismert állatok, kiszökött idegenhonos állatok

Szokatlan helyen a nílusi varánusz:
 Florida

A lehető legföldhözragadtabb elméletek, gondoljunk bele, hogy egy állatokhoz kevésbé értő ember meglátna mondjuk egy elszabadult nílusi varánuszt úszkálni a Loch Ness tavában: instant nessie észlelés, de nessie esetén konkrétan felhozható a szökött vagy szándékosan a tóba fürdőzni engedett cirkuszi elefántok vagy a tengerből felúszó fókák esete, hiszen gondoljunk csak bele, az ember nem számítana ilyesmire és nem is mindig lehet felismerhető az adott állat valódi fajának mivel nem látszanának apró részletek, vagy az észlelőnek hiányosak az ismeretei, félrenézi. Bizonyos esetekben ténylegesen állhat ilyen a háttérben.
Esélyesen ide sorolható az Upponyi kardfogú macska, mely a jelek szerint egy szökött szervál.



3. Természetes módon létrejött mutációk, féltermészetes vagy természetes hibridek

Liger: Oroszlán és Tigris hibridje

Az élőlények genomja mutációk során állandóan változik, egy mutáció lehet káros, hasznos vagy semleges egy faj számára. Ha például színben vagy méretben történik egy mutáció az meglepően látványos lehet, egy szokatlan színű vagy méretű ismert fajt pedig könnyen kriptidnek nézhet az avatatlan szemlélődő (akár lehetnek ilyesmik az európában itt-ott észlelt "nagymacskák". Kiszökött
idegenhonos fajokkal történt hibridizálódás is okozhat olyan tulajdonságot az utódokban amikre nem számítanánk (jó példa erre /bár nem kriptid, de annak nézhetnénk, ha vadon látnánk/ a Liger ami az oroszlán és a tigris hibridje, nagyobbra nő mind a két szülőfajnál és a világ legnagyobb macskaféléjeként tartják számon)

Zebra és mutáns csikója, természetes mutáció

4. Fel nem fedezett fajok, kihalt fajok leszármazottai, "Lázár taxonok"

Okapi, egy valóra vált
 kriptid

A leginkább elfogadható elméletek ezek köré szőhetők ha földön ragadottak akarunk lenni (és miért ne?) A leghihetőbbek még a szkeptikusabb embereknek is, hiszen volt már nem egyszer bizonyíték
kihaltnak hitt nemzetségek és új fajok felbukkanására melyeket fentebb említettem is. Bizonyos eseteben viszont a lény külleme miatt már nem feltétlenül szabad ennyire földhöz ragadtnak  lenni, hiszen nehéz néhány lényt egyszerűen fel nem fedezett fajnak megállapítani. Ide tartozott egykor az okapi és ha nem vesszük olyan szigorúan, akkor a bojtosúszójú hal is.

Bojtosúszójú hal, nem igazi kriptid, de olyasmi.

5. Emberek által végrehajtott génkísérletek szökevényei
Második, kissé elvetemültebb elméletek ide tartoznak. De tudjuk, hogy az emberiség elérte azt a pontot, hogy képesek vagyunk bizonyos határokon belül új vagy módosított lényeket kreálni tehát erre az elméletre is van bizonyíték. Jó példa a különféle génmanipulált állatok és növények esete csak, hogy párat említsek:

Génmanipulált fluoreszkáló
díszhalak

-Korallok, medúzák génjei miatt fluoreszkáló neonszínű állatok (zebradánió, fekete tetra stb)

-"Chickensaurus" kísérletek, etikai okok miatt ugyan az mint alább

-Ember/disznó stb. kimérák melyeket etikai okok miatt nem hagyhatnak kifejlődni de a technológia megvan, ki tudja, lehet valahol ahol nem érvényesülhetnek az említett okok megteszik a felnevelésüket és elszabadulnak ilyen lények

Csirke, Chickensaurus, Aligátor embrió koponyája

6. Más dimenziókból vagy földtörténeti korokból, tereken áthidaló "töréseken" áttévedő dimenziónkban vagy földtörténeti korunkban idegen fajok

Yi Qi, az emberek minden
bizonnyal sárkánynak gondolnák
valójában egy kistestű dinoszaurusz volt

A tudomány egyre valószínűbbnek tartja, hogy egy multiverzumban élünk különféle dimenziókkal és az is egyre valószínűbb, hogy lehetséges valamiféle módon az időutazás visszafelé is vagy lehetséges térben átutazni helyeket-komoly kutatások vannak a témában tudományos körökben is és rettentően érdekes felfedezéseket tettek a közelmúltban. Amennyiben pedig ezek közül bármely igaz, az nagyon sok mindent megmagyarázna, még ha valami rettentő ritka eseményről is lenne szó. Magyarázhatóak vele olyan lények amelyek nagyon nem földi kinézetűek, hogy miért nem akadtunk nyomukra (egyszerűen visszamennek, a törés bezáródásával eltűnnek/visszakerülnek valami miatt Itt egy érdekes teória.
automatikusan ahonnan jöttek illetve akár embereltűnések is magyarázhatók ezzel). De mitől jöhet létre egy ilyen törés/kapu? Lehet, hogy valami rettentő ritka kozmológiai erő/anomália okozza melyet nem ismerünk még? Földönkívüliek? Ez az elmélet még csak mostanában kezdett jobban terjedni, bár körülbelül 15 évvel ezelőtt a Primeval (magyarul: Őslények kalandorai) c. sorozatban is felhasználták a témát, különféle kriptideket, legendákat tér-idő anomáliákon áttévedt múlt vagy jövőbéli állatokként jelenítettek meg. Mivel jelenleg már nem csak az időutazás lehetősége egyre biztosabb, de a különféle dimenziók is egyre biztosabbak, így kibővül a választék különféle nem ebbe az univerzumba való lényekkel is. Gyakorta a molyembernél felmerült a dolog ez előtt is.                       

Molyember

7. Földönkívüliek engedik őket szabadon 
Földönkívüliek "házikedvencei", maguk a földönkívüliek engedik őket el vagy elszabadulnak. Van ilyen elmélet is, sok mindent magyarázna, de szerintem igencsak kijelenthető: ez a legkevésbé hihető mivel nincs konkrét bizonyítékunk a földönkívüliekre sem. Főként a Chupacabrák egyik típusa esetén kerül szóba.

Földönkívüli-típusú csupakabra