A Penascola Tengeri Kígyó

 59 éve ezen a napon....

1962. Március. 24.

Hideg napnak indult, mikor a 19 éves Edward Brian McCleary és az ő 4 barátja, Warren Felley, Erix Ruyle, Larry Bill, Bradford Rice eldöntötték, hogy búvártúrára mennek az USS Massachusetts hajó roncsához, mely Floridában fekszik Pensacola közelségében. Az 5 fiú kievezett felfújható csónakjával a parttól 2 mérföldnyire, hogy a délutánt egy élvezetes könnyűbúvárkodással töltsék el, a könnyűbúvárkodás jelentése az, hogy a búvár komoly felszerelés, például oxigén tartályok nélkül merül. Úticéljuk, az USS Massachusetts, egy homokpadon szenvedett hajótörést a 30-as évek körül, azóta is nagyon kedvelt úticél a kalandvágyó búvárok körében. 

Az USS Massachusetts roncsa. Napjainkra főleg a korrózió miatt kevesebb látható belőle.

Ahogy a kis csapat közeledett a látványossághoz, az időjárás rohamosan romlani kezdett, az ég elszürkült, a szél felélénkült és az addig nyugodt tenger egy vadul hullámzó víztömeggé vált. Nem telt sok időbe ezek után, hogy feladják terveiket arra a napra, a megvadult tenger hullámai egyre messzebb és messzebb sodorták őket a part közelségétől, ketten beugrottak a vízbe, hogy megpróbálják a csónakot tolni miközben társaik eveztek, de mind hiába, a hullámzás túl erős volt, ezért sikertelenül kellett visszamászniuk.  Hirtelen egy reménysugárt láttak meg, egy hajó a közelükben haladt. A fiúk integettek és próbáltak jelezni a hajónak, a fedélzeten ülő idősebb hölgy visszaintegetett nekik, de valószínűleg nem sejtett semmit arról, hogy a gyerekek bajban lehetnek, mivel egyszerűen továbbmentek a szárazföld irányába. Következő próbálkozásuk az volt, hogy csónakjukat hozzáerősítik egy bólyához, hogy megakadályozzák annak még távolabbra sodródását. A tenger közben egyre nagyobb hullámokat vetett, azok pedig nekizúdúltak a bólyának. Ahogyan közelebb értek a struktúrához, a bólya fel-le himbálódzott a hullámokkal együtt, ez pedig elkezdte a csónakot behúzni egyenesen maga alá, így kénytelenek voltak kiugrani abból, hogy ne legyenek összezúzva. Mikor visszajutottak a csónakba, azzal kellett szembesülniük, hogy azt elárasztotta a víz, gyorsan visszamásztak, és kétségbeesetten kapaszkodtak bele, már lassan sötétedni kezdett, mikor a tenger lenyugodott, majd sűrű köd lengette be a vízi tájat, ekkor hirtelen egy erőteljes csobbanásra lettek figyelmesek mely a közelükből jött, a csobbanás által keltett hullámok a csónak oldalának csapódtak, ekkor egy szokatlan hangot hallottak meg a ködből és észrevettek egy körülbelül három méter hosszú valamit, ami leginkább egy oszlopszerű nyakra hasonlított, végén egy bizarr fejjel, egy pillanat alatt a felszín alá bukott a lény. A fiúk azonnal bepánikoltak, tudták, hogy teljesen védtelenek, ha a vihar alatt károsodott csónakban maradnak, ezért kitervelték, hogy a hajóroncsra át fognak úszni, ugyanis annak a szárazon lévő részein menedéket lelhetnek. Úszás közben ismét hallottak egy bizarr hangot, és egy csobbanást. Hirtelen valaki felsikoltott. Warden Felley kiabált: "Elkapta Bradet!" a hangja hirtelen megszakadt... A két életben maradt fiú szólongatta társait de mind hiába, nem kaptak választ, ez volt az a pillanat, mikor észrevették, hogy Bill is eltűnt, nyomtalanul. Ahogyan ketten egyre közeledtek a hajóroncshoz, a hosszú nyakú lény rájuk támadt, kinyitotta hegyes fogakkal teli száját, és lerántotta Ruyle-t, McCleary ekkor jól látta, hogy az állatnak zöld szeme ls megnyúlt teknős szerű feje volt, szájában pedig sok hegyes fog sorakozott, melyek nem voltak feltűnően nagyok. McCleary annyira megrémült, hogy elkezdett a part irányába úszni, elmondása szerint szinte ösztönszerű érzés vette úrrá magát testén, és csak annyi járt a fejében, hogy kijusson a szárazföldre. A pillanatban, mikor érezte, hogy testéhez hozzáér a part homokja ahogyan kisodorták a hullámok, szinte eufórikus boldogsággal töltötte el. Reggel egy csapatnyi kisgyerek talált rá és a pensacolai haditengerészeri kórházban ébredt, ahol elmondta a történteket.

A csónakot megtalálták benne a felszerelésekkel, a történtek után egy héttel később Brad testének maradványait pedig partra sodorta a víz, a jelentés szerint halálát fulladás okozta, a többi gyerek teste soha nem került elő. A történetet úgy jelent meg a hírekben, hogy miután a csónak felborult a fiúk hipotermiát szenvedtek és megfulladtak. McCleary a történtek után mentálisan teljesen összetört, a történet, melyet ő mint szemtanú mondott el (fent olvasható) nem egyezik a hatóságok által kiállított jelentéssel, hogy egyszerű hipotermia okozta volna a tragédiát. A McCleary által átélt dolgok egészen 1965 májusáig nem kerültek nyilvánosságra, mikor a Fate magazinban megjelent azon a címen, hogy "Szökésem egy tengeri szörnytől". McCleary élete végéig kitartott a történet valódisága mellett, de többé nem akart nyilatkozni róla nyilvánosan, illetve 2016-ban elhunyt, tehát több részletet nem fogunk már megtudni.

Mi lehetett a lény? Szokás szerint a legföldhözragadtabb elméletektől a leg.. furcsábbakig, hihetetlenebbekig fogjuk végignézni a lehetőségeket. Elsőnek vegyük át mit tudunk:

• A lény hosszú vékony nyakkal rendelkezik.
• Zöld szeme van.
• Szájában sok apró fog helyezkedik el.
• A feje teknősére emlékeztet, csak megnyúltabb.
• Feltehetően vannak "ajkai" és nem krokodilszerű a feje, mert akkor tettek említést a fogairól, mikor az kinyitotta a száját. Bár igaz, hogy egy krokodilszerű állkapocs esetén a félhomályban nem feltétlen lenne észrevehető a fogazat, amíg ki nem nyitja száját a lény.
• Fejét ki tudja emelni a vízből (az észlelő sajnos nem tért ki rá pontosan milyen módon)
• A testét nem látták, nem tudjuk, hogy hosszú kígyószerű, vagy hordó teste van hosszú nyakkal.
• Nem tudjuk pikkelyes volt-e vagy sem.
• Lehet többen voltak, vagy nem kifejezetten táplálékszerzési célzattal ölte meg a fiúkat, hanem a területét/utódait védte vagy kíváncsi volt/játszott (a kardszárnyú delfinek például elég kegyetlen módon játtszanak egyéb állatokkal így nem lenne meglepő), ugyanis ennyi táplálékkal egy példány sokáig el lett volna.
• Furcsa hangot adott ki, mivel a csobbanások alkalmával történt, feltételezem, hogy levegőt vett.

1. Hipotermia által okozott hallucinációk: Úgy gondolom ez egy igen jó magyarázat a történtekre, bár megkérdőjelezhető, hogy akkor miért látták mind ugyan úgy, a fizikai behatások melyeket a lény okozott miért voltak láthatóak és érezhetőek mindannyiuknak? Lehet valami átlagos, ténylegesen ismert tengeri állatot hallucináltak ismeretlennek, például valami tengeri teknős esetleg delfin fajt vagy egy Florida környékén gyakori karibi manátuszt (Trichechus manatus)? Esetleg egy eltévedt zavarodott elefántfóka faj támadt rájuk és azt nézték félre?

Spekultatív fókafajok.

2. Ismeretlen hosszúnyakú fóka faj: Vannak feltételezések, hogy ha nem is mindegyik, de sok tengeri kígyó észlelés mögött egy eddig felfedezetlen fóka faj áll, mely a kihalt Plesiosaurusokra és rokonaikra emlékeztet, hogy miért? Sok észlelés esetén a nyak kiemelkedik a vízből és akár S alakban meghajlik, ilyenre az ismert tengeri hüllők nem voltak képesek. Elképzelhetőnek tartom, hogy esetünkben is egy ilyen fókával találkoztak össze, érdemes tudni, hogy bizonyos fókák nagyon agresszívak tudnak lenni, bár igaz, hogy a fókák sok tengeri emlőshöz hasonlóan "nem túl emlősszerűek", a teknős szerű fejet nem hiszem hogy ez tudná magyarázni. Ez a lehetőség egyébként magyarázatot ad arra, hogy ha a lénynek voltak ajkai. HA léteznek valamiféle átjárók idősíkok között akár a jövőből vagy párhuzamos idővonalról is jöhetett volna, ezt a lehetőséget sokszor felhozom, mert rengeteg kriptid egyszerűen nem illik az általunk ismert jelenlegi világba.

3. Plesiosauridae vagy valami rokon csoportba tartozó faj: A vízi élethez nagyon jól alkalmazkodott változatos méterű tengeri hüllők fajgazdag csoportja, sokan ismerik őket filmekből vagy könyvekből, melegvérűek voltak és eleven utódokat hoztak világra, így hideg vizekben is megéltek. Nyakuk nem volt ahhoz alkalmazkodva, hogy azt kiemeljék a vízből hattyúszerű pózban, igaz, itt nem említettek ilyet, sőt, az állat nyaka merev és egyenes volt mint egy rúd, valamint a lény szinte azonnal vissza is húzta/visszasüllyedt a víz alá miután szétnézett, ez miatt akár fennállhat ez a lehetőség is! Ezek az állatok igen jó úszók voltak, sok fajuk hatalmas fogakkal rendelkezett és halakra valamint tintahalakra vadászott, másoknak sok apró fog volt szájában és apró élőlényekkel szűrt ki a vízből. A leírás teljesen illik, külön érdekesség, hogy akkoriban még elterjedt nézet volt, hogy hattyúszerűen képesek voltak kiemelni nyakukat a vízből ezek az állatok, de az észlelésben ugye abszolút nem ez állt, ez még inkább ad a hihetőségére, mert ma már tudjuk, hogy nyakuk merev volt és leginkább oldalra tudták mozgatni
csigolyanyúlványaik miatt.

Elasmosaurus platyurus pontos rekonstrukciója. Alkotó: Gabriel N. U.

Tanystropheid faj. Alkotó: Gabruel N. U.

4. Tanystropheus faj vagy azok valami leszármazottja: Hosszú nyakú félvízi hüllők voltak ezek, melyek a Triászban éltek, magyarázatot adna a "teknős szerű fejre", méretük nem volt túl nagy, a legnagyobb fajok is 4-5 méter körül voltak, de a nyakuk testhosszuk körülbelül felét tette ki.

Elképzelhető, hogy nyom nélkül fennmaradt egy kis populáció minimális változásokkal? Amennyiben nem, még mindig itt a lehetőség, hogy létezhetnek a fentebb említett átjárók valami formában, melyeken akár át is juthatnak ilyen lények. Ez a lehetőség magyarázza az ajkakat, a teknősszerű fejet, a sok apró fogat is. Főleg halakat ettek, de ki tudja mennyire voltak territoriálisak.

5. Egy általunk abszolút nem ismert "másvilági" lény, mint például a molyember: Akár ez is lehet, mivel nem tudni sok részletet, viszont még mindig nem tudjuk, hogyan-és valóban képesek-e élőlények közlekedni világok között? Ha nem, akkor ez az elmélet alapjaiban omlik össze.

Remélem élveztétek az olvasást, találkozunk legközelebb! :)