A Partridge Creek Bestiája

A Yukon vidék.

 Mai cikkünkben a távoli, vadregényes és hűvös Yukon vidékre fogunk ellátogatni, mely Kanadában, annak is a leginkább Észak-nyugaton fekvő területén található, olyan vidék ez, ami tulajdonképpen teljesen lakatlan, területét rengeteg erdőség, felfedezetlen hegyes-dombos táj alkotja, élőhelyei fajgazdagok, számos nagyobb méretű faj is otthonának mondhatja ezeket a területeket, például a karibuk és a barnamedvék, pézsmatulkok és bivalyok, a régió ezen tulajdonságai alapján tehát tökéletesen kijelenthető az a megállapítás, hogy a szóban forgó hely egy eszményi élőhely lehet vagy lehetett bármilyen ritka, ma még felfedezetlen, akár nagyobb testű ragadozó állatfajnak is, olyannak, mint például a Partridge Creek bestiája, melyről eme cikkben szó lesz. 

Sarki fények a Yukon erdői felett

A lényhez mindössze pusztán két ismert észlelés kötődik, és mind két eset az 1900-as évek legelején esett meg.

A Partridge Creek Bestia

Az első észlelés 1903-ban történt, gazag vadvilága miatt a Yukon bizonyos régióit rendszeresen látogatták vadászok és prémvadászok azaz "trapperek" is, szóval ebből adódóan, mivel más nem igen járta e vidéket, ők voltak azok, kik legnagyobb eséllyel botlottak bármi szokatlan állatba, nem is máshogy esett meg a találkozás a lénnyel. Két vadászatra indult személy, név szerint James Lewis Buttler és Tom Leemore karibura vadásztak Clear Creek közelében, mikor az általuk becserkészett állat egyszer csak megriadt, és gyors menekülésbe kezdett, miközben ők teljesen csöndben voltak, így a riadalmat nem okozhatták. Amikor körbenéztek, hogy mi kelthetett félelmet a vadban, hatalmas madáréra emlékeztető nyomokat leltek a hóban, melyek egy mély szurdokon át vezettek. Később találkoztak Georges Dupuy-al és Fr. Pierre Lavagneux hittérítő atyával, valamint öt megnevezetlen indiánnal, akiknek elmesélték a történteket, ezt ők többnyire kétkedve fogadták, de egy kis tanácskozás után mindannyian beleegyeztek, hogy az ismeretlen nyomokat hátrahagyó teremtmény után eredjenek, megbeszélték hát, hogy következő nap visszatérnek. Az első pár alkalommal sikertelenek voltak a lény felkutatását illetően, egyik alkalommal, mikor letáboroztak, és visszatértek a táborba, kis idő múltán egy rettenetes, mély, "ordítás" zavarta meg a tajga csendjét, hirtelen meglátták a szörnyeteget egy szurdok túloldalán, körülbelül 10 percig volt a látóhatárukon belül, ekkor jól meg tudták figyelni az állatot, orrán szarv szerű képződmény ült testét pedig a vaddisznó sörtéire emlékeztető durva szálakból álló sötét bunda fedte, méreteit tekintve körülbelül 16 méteresnek becsülték, és akár 40 tonnásnak. A lény felbőgött majd hamarosan eltűnt a távolban, ekkor az embereink is összeszedték holmijaikat, mert nem szerettek volna a területen tovább maradni egy ilyen rettenetes bestia közelében, majd amint készen álltak, elindultak Amstrong Creekbe. Georges Dupuy ekkor táviratot küldött a kormányzó részére, melyben leírta az általuk tapasztalt nem mindennapi élményeket, és hogy ezen okból küldjön oda egy 50 főből és kutyákból álló csapatot expedícióra, viszont ezt ő erős szkepticizmussal fogadta, és ebből kifolyólag Dupuy kérése nem valósult meg. 

Valahol a Yukon vidéken. 1918

A lény második és egyben utolsó ismert észlelése 1907-ben esett meg, ez nem lett olyan mértékben dokumentálva, mint az első. Georges Dupuy ekkorra már rég hazatért Franciaországba, majd egy napon Lavagneux atya levelet küldött részére, melyben közölte vele, hogy az indiánok több alkalommal szokatlan módon elfogyasztott kaributetemeket találtak, valamint ő maga a lényt is megfigyelte, amint az szájában egy elpusztult szarvas maradványait vitte.

A történet hihetőségét számos korai paleontológus, köztük Richard Lydekker elvetette az akkori pontatlan ismeretekre alapozva, mondván, hogy -"Ez az egész történet már első ránézésre is minden tudományos szemszögből teljességel elképzelhetetlen, a dinoszauruszok kizárólagosan meleg éghajlatokon éltek, nem a jeges sarkokon." 

Mivel ezen észlelések már jóval több, mint száz éve estek meg, valószínűleg soha nem tudjuk meg, mivel is találkoztak össze, Lavagneux azt állította, ez egy Ceratosaurus lehetett, mivel ez az állat hasonlított leginkább az általuk megfigyeltre. De vajon ténylegesen ezt bizonyítják a leírások? 

Vegyük hát át a szemtanúk által látott tulajdonságokat.

• Leginkább Ceratosaurusra emlékeztet, vagy valami más, ismeretlen Theropoda dinoszauruszra

• Testét sötét, vaddisznóéra emlékeztető, durva és hosszú sörték borították, ma már tudjuk, hogy a dinoszauruszok tollakkal is rendelkeztek, és mivel ez az állat dinoszaurusz lehetett így kijelenthető, hogy ezek primitív sörteszerű tollak voltak, nem szőr.

• Két lábon jár és háromujjú lábnyomokat hagy maga után a hóban.

• Orrán egy szarv szerű képződmény foglalt helyet.

• Ordításra emlékeztető hangot hallat.

• Nem tettek említést feltűnően krokodilszerű fejről és nagy fogakról, az állatnak ajkai lehettek.

• Az állat méretét 15 méter körülire és megközelítőleg 40 tonnásnak írták le, ebben 100%-ig biztos vagyok, hogy tévedtek, mert nehéz megbecsülni egy általuk sosem látott alkatú élőlény valós méreteit. Személy szerint azt mondanám, olyan 8-9 méter hosszú lehetett, esetleg 10, és nem több 5-9 tonnánál, hogy miért? Amennyiben valóban dinoszauruszról van szó, annak bizony súlya jóval kevesebb, mint aminek első ránézésre gondolnánk, csontjaik üregesek voltak, valamint különösen fejlett légzőrendszerük (a tüdejükhöz légzsákok csatlakoztak) is sokat könnyített testükön. Ezen tulajdonságok az utolsó élő Theropoda dinoszauruszok, a madarak között is megfigyelhetők.

Vegyük most végig azt, hogy ezek alapján, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az állat kilétét illetően. 

Yutyrannus huali 
Alkotó: Mark Witton

1. Ismeretlen Theropoda dinoszaurusz: Furcsa, de ez a lehetőség kerül a legesélyesebb helyre, a tudomány régen hibásan, részben a mai hüllők ismerete alapján képzelte el a nem madár dinoszauruszokat, úgy, mint forró trópusokon élő, nagytestű, primitív, két lábon járó, hidegvérű pikkelyes gyíkok, amelyek mindenféle külső ok nélkül kipusztultak, mert olyan életképtelen evolúciós zsákutcák voltak, viszont ahogy egyre több leletet fedeztek fel az évtizedek folyamán, elkezdődött a "Dinoszaurusz-reneszánsz". A kép drasztikusan változott ezekről a csodás és érdekes ősi hüllőkről: lassan-lassan kiderült, hogy ezek az élőlények igazából nagyon is fejlettek voltak, nem voltak primitívek, hanem csontjaik növekedése alapján melegvérű és mezoterm, aktív hüllők voltak, melyek a föld minden kontinensén és minden éghajlati zónájában megtelepedtek, a fagyos tajgáktól, a szavannákon és sivatagokon át, egészen a dzsungelekig, sőt, egyesek a vízbe is bemerészkedtek. Testüket gyakran teljes vagy részleges tollbunda fedte, mely a legtöbb esetben különbözött a mai madarak tollazatától, hiszen sokuk nem repülésre használta, csak a testük hőmérsékletének szabályozására kellett, ám ettől függetlenül, ezek a tollak a mai madarakéval homológok voltak, csak változatosabb formákat mutatott a tollak alakja funkciótól függően. Légzőrendszerük ez mellett igen jól alkalmazkodott a mezozoikumban többnyire alacsony oxigénszinthez, a triászban például oly alacsony oxigénszint volt jelen, /10-15%/ hogy nem gyúltak erdőtüzek a leletanyagok alapján, ezt a fejlett tüdőt madár leszármazottaik is örökölték, és a fárasztó repülésnél igen jó hasznát veszik. Részben ez az említett perm végi oxigéncsökkenés is hozzájárult a perm-triász közti nagy kihaláshoz, mikor sok ízeltlábú és ősi emlősféle tűnt el és ez a lecsökkent oxigénszint annak egyfajta utóhatása volt, ekkor jelentek meg és terjedtek el a dinoszauruszok ősei is, és részben fejlettségük miatt tudták eluralni az emlősök elől a teret. Valamint az is kiderült, hogy nem csak úgy eltűntek ezek az állatok, hanem valójában egy hatalmas kataklizma vetett véget uralmuknak: balszerencsés szögben, balszerencsés kőzetanyagba csapódott aszteroida és annak apokaliptikus következményei végeztek többségükkel, és a föld akkori élővilágának nagy részével, de nem tűntek el teljesen, hiszen néhány apró madár túlélte a kataklizmát, és ma az eget uralják. Tehát jól láthatjuk, hogy az idők alatt a dinoszauruszokról összegyűlt tudásanyag, milyen mértékben különbözik attól, melyet az 1900-as évek legelején gondoltak róluk, ha a Partridge Creek bestia egy hoax lenne, értelemszerűen az akkori tudást kellene tükröznie, egy párás esőerdőben, magát lomhán vonszoló, hidegvérű gyíkot kellett volna leírniuk az embereknek, de nem ez törént! A 2020-as évek modern ismereteinek teljesen megfelelő dinoszauruszt írtak le, egy aktív, melegvérű állatot, tollakkal. Ezt az esetet egyszerűen nem lehet magyarázni azzal, hogy "hoax" vagy bármi más élőlény félreazonosítása. Leírása alapján egyértelmű, hogy egy Theropoda dinoszauruszról van szó, ám van egy kis baj, egyszerűen nem lehet besorolni ismert Ceratosaurus fajnak, mert csak az orrán említettek szarv-szerű kinövést, míg egy Ceratosaurus esetén a szem felett is kellett volna lennie ilyennek, bár kisebbeknek, illetve a Ceratosaurusok már a kora krétában (kb 150 millió éve) kihaltak, másrészt az ősi Ceratosaurusok testén minimális tollazat lehetett, hiszen nagytestűek és meleg éghajlaton éltek, persze ha hideg égövbe kerültek volna, idővel képesek lettek volna alkalmazkodni úgy, hogy generációk alatt a vastagabb bundájúak bizonyulnak sikeresebbnek a tundrán. Ha nagyon Ceratosaurust akarunk belelátni, erre van egy elméletem, lehet a sarkvidék egy kis refúgiumként szolgált egy Ceratosaurus faj számára mely a hosszú idők alatt nyilvánvalóan változott, majd túlélt a modern időkig? Igazából az lenne furcsa, ha tökéletesen Ceratosaurus szerű lenne a leírás, mert az állatok az évmilliók alatt többé-kevésbé változnak.

Ceratosaurus
Alkotó: Jonathan Harris

 Az is lehet, hogy valami más, a kataklizmát túlélt kistermetű Theropoda alakult csúcsragadozóvá a sarkvidéken, és nagytestű emlősök elejtésére specializálódott, ha nem Ceratosaurus vagy azzal rokonságban álló állat volt, akkor minden bizonnyal egy Tyrannosaurida lehetett, a kréta végén az északi sark hideg régióiban ilyen állatok voltak a csúcsragadozók, mint például a Nanuqsaurus hoglundi (magyarra fordítva "jegesmedve gyík"). Bár valószínűleg nem rendelkezett a kriptidünknél leírt orrtarajjal, mivel a dinoszauruszok nagyon vizuális állatok voltak, így sokszor különféle fejdíszeket, színes tollakat növesztettek, hogy elkápráztassák leendő párjukat. Teljesen elképzelhető, hogy egy Nanuqsaurus vagy valami nagyon közeli rokona túlélte a kihalást a sarkokon, majd az évmilliók alatt kialakult egy olyan faj, aminek az orrán szarv szerű képződmény foglalt helyet. 

-Majdnem lemaradt, ugye feltűnően kilógó fogakat nem említettek, ma egyre valószínűbb, hogy ezek az ősi állatok olyasféle ajkakkal rendelkeztek, melyek fogaikat eltakarták, mikor szájuk csukva volt, olyan ajak volt ez, mint a mai szárazföldi hüllők nagy része esetén (gyíkok és kígyók, tuatarák). Talán ez is plusz pont a hihetőségre.

Alaszka a kréta kor végén.

2. Nem dínó, hanem a konvergens evolúció játéka: A konvergens evolúció olyan folyamat, mely során az élőlények hasonló körülmények nyomására, hasonlóvá fejlődnek, ezért például egy idegen bolygón amely a földhöz hasonlatos, a vízben valószínűleg olyan halak úszkálnak mint a mi halaink, ha hasonlóan kialakultak a gerincesek, ha nem így történik, felépítésre akkor is hasonlóak lesznek, mert úszáshoz az az ideális testalkat, a repülő állatoknak pedig ugyan úgy szárnya lesz stb. Rengeteg példa van erre a természetben, itt is lehet ilyesmi történt? De ha igen miből alakulhatott ki egy ennyire dinoszaurusz szerű állat? Van egy tippem rá, az amerikai kontinensen máig megtalálhatók különféle krokodilok és aligátorok, évmilliókkal ezelőtt Dél-Amerikában még éltek szárazföldi krokodilok is, melyek nagy emlősökre vadásztak, és már a múltban is bizonyította ez a csoport, hogy képesek Theropoda dinoszaurusz-szerű lényekké fejlődni. A triász során éltek úgynevezett Poposauridae krokodilfélék, melyek rettentően dinoszaurusz szerűek voltak, két lábon jártak, és felépítésre is hasonlítottak a ragadozó dinoszauruszokra. Teljesen elképzelhető, hogy lejátszódott ismét egy ilyen folyamat, és kialakult egy szárazföldi, kétlábon járó, melegvérű faj, mely aztán kifejlesztett egy szőrszerű kültakarót elsőnek érzékelésre, mint a bajusszálak, majd ez tovább kiterjedt a testre és a hideg elleni védelemmé vált, bár ilyenre sem kihalt, sem élő krokodilféléknél nincs bizonyíték, de elméletben lehetséges, hiszen két teljesen különálló ágon is megjelentek hasonló szálakra emlékeztető struktúrák, az Ornithodirák (pteroszauruszok, dinoszauruszok) tollai és a Synapsidák/Cynodontiák (mai emlősök és proto-emlősök) szőre. Tehát nem lehetetlen, hogy egy furcsa krokodilfélével találkoztak össze.

A kinézet megtévesztő, a képen nem egy dinoszaurusz, hanem egy ősi krokodilféle látható, a Poposaurus gracilis. Alkotó: Gabriel N. U.

3. Hoax: Bár nagyon hihető a történet, mert majdnem 120 éve, amikor a tudomány még semmit nem ismert szinte a dinoszauruszokról, valakik láttak valamit, ami teljesen beleillik a dinoszauruszok modern ismeretek alapján alkotott teljesebb képébe és szembeköpi az akkori idejétmúlt és hiányos tudást, azért erre a lehetőségre is látok esélyt, mert bizonyítékok hiányában a hoaxra szinte mindig van valamennyi esély, így muszály felhoznom ennek a lehetőségét is. Meg is magyarozom, miért tartom lehetségesnek, "szőr" (ami ma tudjuk hogy toll lenne dinoszaurusznál) Lehet gondolták, sarkvidéki, hát legyen szőre, hogy hihetőbb legyen, ha már sarkvidéki legyen melegvérű is, hogy ne fagyjon meg. Viszont ellene is szólnak bőségesen dolgok a hoaxnak lehetőségének, mégpedig, hogy akkor miért pont egy dinoszauruszt választottak volna az átverés alapjául, mikor ott egy csomó más lehetőség, amit akkoriban még jobban elhihettek volna az emberek, mint egy ilyen "szőrös sarki dínót". Mármint valószínűleg egyszerű sasquach szerű lényt sikeresebben használhattak volna átverésre, mint egy ilyet, nem csoda, hogy az expedíció nem valósult meg, ez mellett ugyebár, említettem azt is, hogy híres paleontológusok kritizálták a történetet-az akkori hiányos ismeretanyag alapján, ami mára meg lett cáfolva. Akkoriban egy ilyen dinoszaurusz leírás olyan lett volna, mintha valaki ma azt mondaná, hogy egy tűzokádó pikkelyes elefánt rohangál az utcán, és legeli az autók kerekét, elhinné ezt bárki? Nem, ahogyan az érmelléki kuglófember után sem küldene expedíciót egy épeszű kormányzó sem. Számomra még ez az, ami hihetővé teszi a történetet, és valamelyest elveti a hoax lehetőségét.

Beazonosítatlan macskaféle észlelés

Bejelentés érkezett egy személytől aki a nevét nem szeretné hozzáadni, de beleegyezett, hogy kitegyem a blogra észlelését.

Helyszín: Uppony (akár más kicsi falvakban is lehetett észlelés, csak nekünk még nem igazán vannak kapcsolataink) 

Nyomok: A faluban újabban tizedeli valami a tyúkokat, erdőben tollcsomók, pár lábnyom (de az idő miatt azok lehet, hogy egy házimacskáé voltak, csak elmosódtak, és nagyobbnak tűntek), egy üreg, ami viszont rókáé is lehet, csak annak kicsit furcsa volt.

Lény leírása: Hiúz méretű, fülön apró bojt (?), farok mintha rendkívül hosszú lett volna(?), foltos-csíkos bunda, szokatlanul nagy szemfogak (?) . 

Lehetséges magyarázatok: Hiúz (erre a legkisebb az esély a farok miatt), Maine coon házimacska, Thylacoleo (hasonló, de ugye ésszerű magyarázat nincs rá hogyan kerülne ide egy élő egyed), Márványfoltos macska (a beszámoló szerint leginkább ilyen volt), Valami ismeretlen faj (esélyes). 

Némelyik Bükkhöz közeli kis faluban valami lopkodja a tyúkokat. Pénteken nincsenek online óráink, ezért még korábban kikönyörögtük, hogy ma eljöhessünk szétnézni. Ehhez képest úgy este hatig semmi rá utaló nyomot nem találtunk. Viszont mikor indultunk haza, messzebb, az egyik fán kiszúrtunk egy macskát. Legalábbis elsőre azt hittük, hogy macska, aztán feltűnt, hogy annak kicsit nagy (kb hiúz méretű), és a farka aránytalanul hosszú a testéhez képest. Plusz amennyire láttuk, a feje inkább olyan, mint a nagymacskáknak, tehát kicsit hosszúkásabb. Ezen kívül (de ez már nagyon nem biztos, rosszak voltak a fényviszonyok), mintha bojtos lett volna a füle, és olyan volt, mintha a fogai kicsivel túllógnának az állán. Ezeket a megfigyeléseket kb két perc alatt tettük, mert utána észrevett, és elmenekült. Abban szinte biztosak vagyunk, hogy nem házi vagy vadmacska volt. Plusz ugye egy magasabb egy fán volt, tehát a rókát is kizárnám.

Ezt a képet megmutattuk az észlelőnek, hogy szerinte melyikre hasonlított.

Ezek közül leginkább a "marbled cat"-ra hasonlít (nem jut eszembe a neve magyarul, pedig ismerős😅), csak ugye a fülbojtok, meg a fogak, de azokat lehet, hogy rosszul láttuk. Igazából lehet, hogy ágat néztünk a farkának, de most hétvégén egy valaki még mászkál majd arra, aztán lehet, hogy talál valamit, de lehet, hogy nem. A mintázata azon alapszik, hogy egyszer sikerült távilágítani, amire persze rögtön elugrott, de valami ilyesmit lehetett látni belőle. Viszont különben az lehet, hogy a bundát néztük fogaknak, de annak azért kicsi az esélye, mert állítólag mikor meg lett világítva, akkor megvillantak a fogai, viszont az is lehet, hogy mondjuk a szeme volt, csak elnézte aki csinálta.

Vélemény:

Azt gondolom, hogy minden lehetőség megvan rá, hogy egy ekkora állat teljesen rejtve maradjon Európa megmaradt erdőségeiben, mivel az észlelők nem sokat láttak belőle és csak a találkozás után egymás között megbeszélt, összerakott információk alapján tudták leírni a kinézetének apró részleteit, így bármi lehet, akár az információk enyhe torzulása is feltételezhető ezen okból, ami bizonyos, hogy valamit láttak, de mit?

2021. 11. 18 - FRISSÍTÉS

Az állat feltételezhetően egy elkóborolt szervál lehet. Kattints ide a folytatáshoz: *Katt*

Biatorbágy pikkelyes lénye

 Miskolci László a Cryptozoology Hungary blog írója egy, a youtube csatornájára feltöltött videóban számolt be egy hozzá érkezett különös bejelentésről, melyben a bejelentő hosszú évekkel ezelőtt gyerekkorában összefutott egy titokzatos számára beazonosíthatatlan lénnyel.

/A videó linkjéért és egyben a forrásért katt ide/

 Elmondása szerint a egy kis pataknál horgászat közben túlparton látta meg a lényt, amely aztán hamarosan belement a vízbe és alámerülve elúszott. A teremtmény leginkább valamiféle tobzoskára emlékeztetett, viszont ezüstös színű volt. Miskolci László megkérdezte a hazai állatok szakértőit, szerintük mivel akadhatott össze az észlelő, az ő véleményük szerint egy vizes szőrű vidrával vagy hóddal történt a találkozás amelynek szőre a víztől összetapadt és ezüstösen csillogott, viszont felmerült a videóban, hogy ilyen környezetben élő személynek fel kellett volna ismernie ha valami hétköznapi állattal találkozik össze és a leírásuk sem teljesen passzol ezeknek az állatoknak ama észlelt lényhez. Akit több részlet érdekel nézze meg a videót, mindenkinek ajánlom, hiszen a szemtanú személyesen meséli el a történetet és a helyszínt is meglátogatják. A kérdés tehát még mindig nyitva áll, mi lehet ez?Most saját véleményemet kifejteném a dologról, elsőnek összegezzük mit tudtunk meg:

-A lény jól úszik, képes alámerülni is

-Testét egymásra simuló ezüstszínű pikkelyek fedik

-Látható nagy füle nem volt

-Körülbelül nagyobb tyúk méretű

Akkor most ezek alapján elemezzük ki a lehetőségeket.

Kilencöves tatu (Dasypus novemcinctus)

 1. Kilencöves tatu: Egészen hihető magyarázat, még a videó alatt is felmerült, viszont az állat inkább páncélozott nem pedig elálló tobozszerű pikkelyekkel rendelkezik, mint az észlelt lény és fülei erősen kiállnak, ilyenről az észlelő említést sem tett, pedig nagyon feltűnő tulajdonsága ez a tatunak. A tatu egészen jó úszó ha arra szüksége van(!!!!) még a víz alján is képes sétálgatni, és lélegzetét akár 6 percig vissza tudja tartani, ezért az első helyre teszem ezt az állatot a listán, annak ellenére, hogy a leírást figyelembe véve nem sok esélye van, hogy tatut látott az illető.

Kínai tobzoska (Manis pentadactyla)

2. Tobzoska: Ahogy elhangzik, ma nem él ezüstös színű tobzoska faj és az országban akkoriban a tobzoskákat (is) problémás lett volna behozni, ez egyébként ma sincs másképp, de egyéb okok miatt. Jelen pillanatban is kizárólagosan a lipcsei állatkertben tekinthető meg néhány Kínai tobzoska (Manis pentadactyla). Személy szerint ezt a verziót is kizárnám, az ismert tobzoskák nem is olyan jó úszók, mint a szemtanú által leírt állat, az mellé, hogy akkoriban esélyesen még a környezó országokban sem voltak, ha még most is csak egy állatkert tartja őket, pedig a tudás és a felszerelés már megvan hozzá, nem úgy mint akkoriban. A tobzoska azért nyerte el a második helyezést a listán, mert a leírása bár teljesen megegyezik, az ezüst színt leszámítva, az egyetlen gond, hogy a jelenkori tobzoskák, bár tudnak úszni, nem jó úszók, nem képesek a víz alá sem merülni.

Eomanis waldi
fosszíliája

3. Valami mára kihalt vagy erősen megritkult a tudomány számára ismeretlen európai tobzoska talán egyik utolsó példánya: A tobzoskák őshazája Európa! Innen ismertek a legkorábbi tobzoska leletek, mint például a 45 millió éve élt Eomanis mely az első valódi tobzoska volt. Talán fennmaradt a faj leszármazottainak egy apró populációja? Lehetséges, hogy kétéltű életmódhoz alkalmazkodtak mint a vidrák vagy a hódok és ráadásul talán éjjeli állatokká is váltak? Ha az előbbi két életmóddak kapcsolatos felvetés megállja a helyét, az bizony azt jelentené, hogy ez a lény nagyon nehezen észlelhető, főleg, ha ritka! Ezek alapján szerintem elképzelhető teljesen az, hogy egy ilyen faj fennmaradt a modern korig, legalábbis a közelmúltig, mivel sajnos az a lehetőség fennáll, hogy mára teljesen kihaltak, hiszen már akkoriban sem lehettek gyakoriak mikor az észlelés történt, hacsak nem egy eldugott helyen élő stabil populációból elkóborolt egyeddel zajlott le a találkozás. Ez a lehetőség pusztán azon okból került harmadik helyre a listán, mivel elég merész állítás, de a lehetőség adott. 

Esetleg valami módon a múltból vagy másik idősíkból került ide egy valódi Eomanis waldi vagy hasonló faj? Mint már említettem, vannak olyan kutatások, melyek egyre valószínűsítik, hogy nem csak a mi általunk ismert világ létezik... 

Mit gondolsz erről az érdekes észlelésről? Véleményed kérlek írd meg kommentben.

Kriptozoológia

Az oldal fő témája a kriptozoológia, mi is ez a tudományág (egyesek szerint áltudomány) pontosan?
A témakör a titokzatos, folklórból és szóbeszédekből, legendákból s' mítoszokból eredő állatfajokkal foglalkozik melyek létére még nincs kézzel fogható, általánosan elfogadott bizonyíték. Természetesen amint napvilágot látna bármi megcáfolhatatlan tényt közlő anyag egy lény létezéséről, és ezt el is fogadnák, abban az esetben az állat átkerül a zoológia hatáskörébe. Maga a Kriptozoologia szó Bernard Heuvelmanstól, egy belgiumi zoológustól ered Ő nevezte el ezt a tudományt Rejtőzködő állatok tanának és könyvet is írt a témában "Ismeretlen állatok nyomában" címmel melyet 1955-ben kiadott. Könyvének kiadását követően példáját sok egyéb kriptozoológus is követte, így hamarosan megszaporodott a témában elérhetö könyvek mennyisége.
A Föld minden pontján észleltek már kriptideket, egyesek hihetőek, mások kevésbé vagy egyáltalán nem, eme lények létéről több elmélet is van, ezekből lejjebb olvashattok párat. A kriptozoológiát rengeteg ember támadja, puszta ostobaságnak tartják, sokszor fel van hozva, hogy nem lenne elég 1-2 példány egy életképes populációhoz. De, igen, elég is lehet néhány vagy akár néhány tíz példány! Nézzük csak: Bizonyos fajok képesek szűznemzésre (megtermékenyítés nélkül fejlődésnek indulnak a petesejtek viszont az utódok általában a szülő tökéletes genetikai másolatai, klónok) ilyen állatokból szó szerint egy-két példány is elégséges ez a szaporodási mechanizmus elterjedt  gerinctelenek körében de néhány gerinces faj is alkalmazza például bizonyos halak, számos pikkelyes hüllő (Lepidosauria) szóval teljesen elképzelhető, hogy létezhet egy 1-2 nőstény példányból álló szűznemző tengeri hüllő amiket egykor tengeri szörnyeknek hittek, a Mosasauriák ma élő legközelebbi rokonai, a varánuszok sok faja képes a szűznemzésre így még hihetőbbé válik az elmélet, hasonló szaporodási mód a gynogenezis is ott viszont egy másik rokon faj hímjeivel párosodik a nőstény, melyeknek hímivarsejtjei csak beindítják a petesejt fejlődését de genetikai információt nem visznek át így az anya utódjai szinte a saját klónjai. Egy átlagosan szaporodó populáció esetén pedig van egy 50/500 szabály mely szerint 50 példány a kell ahhoz, hogy elkerüljék a beltenyészet általi problémákat és 500 hogy a genetikai sodródás megszűnjön, persze ez fajtól függően lehet több és kevesebb is, de ez a standard egy kacsa fajból az 1900-as évek elején például 7 példány életképes populációt alkotott. Volt is már alkalom, hogy nagyobb populációkat alkotó kriptidnek gondolt állatokra leltek.

Számos régen kriptozoológiába sorolt, eredetileg puszta legendának beállított fajról derült már ki, hogy valóban létező hús-vér állatokról van szó, és mégnapjainkban is vannak hatalmas testű fajok (főleg tengeriek) melyekről a közelmúltban fogalmunk sem volt, és ma is alig tudunk róluk valamit, hogy egy jó példát említsek: Omura bálna, a fajról alig tudunk valamit és az első képes bizonyítékot is csak pár éve sikerült elkészíteni róla pedig az egyik legnagyobb cet és nagyon közeli rokona a talán valaha élt legnagyobb gerincesnek: a kék bálnának.
Ott van még a híres Bojtosúszójú maradványhal, a Latimeria nemzetség is melyet 60 millió éve kihaltnak hittek, majd felbukkant Afrika partjaihoz közel később pedig Indonéziában ráleltek egy második fajra is. Jó példa még az Okapi, küllemre, mint valami kiméra néz ki: zsiráf, zebra és antilop tulajdonságok ötvöződnek benne, elég hihetetlen, nem? Hosszú ideig ezt a fajt is mint az unikornis afrikai megfelelőjét kezelték: puszta legenda, nem létezik! Végül említsük meg a gorillákat is, pár évtizede róluk sem akarták elhinni, hogy léteznek aztán kiderült: mégis vannak ilyen lények! Miért ne lehetnének egyéb fajok is rejtőzködve?
Manapság a kriptozoológia, mint olyan átfedést képez hasonló tanokkal, például az ufológiával is, mivel egyes kriptidek létét U.F.O jelenségekkel is magyarázzák bizonyos esetekben szükség is van ilyesféle magyarázatokra, hiszen néhány lény alapjaiban nem illik a földi élővilághoz.
Nézzünk pár érdekes lehetőséget kriptidjeinkről úgy általában (leghihetőbbtől a legelvetemültebbekig):

1. Egyszerű legenda, hoax
Nem kíván különösebb leírást, akadnak olyanok, melyek szinte biztos csak legendák vagy bizonyíték is van rá, hogy átverés volt a nyereség reményében (pl a Hodag).

Egy ismert hoax: A Hodag

2. Félreazonosított átlagos már ismert állatok, kiszökött idegenhonos állatok

Szokatlan helyen a nílusi varánusz:
 Florida

A lehető legföldhözragadtabb elméletek, gondoljunk bele, hogy egy állatokhoz kevésbé értő ember meglátna mondjuk egy elszabadult nílusi varánuszt úszkálni a Loch Ness tavában: instant nessie észlelés, de nessie esetén konkrétan felhozható a szökött vagy szándékosan a tóba fürdőzni engedett cirkuszi elefántok vagy a tengerből felúszó fókák esete, hiszen gondoljunk csak bele, az ember nem számítana ilyesmire és nem is mindig lehet felismerhető az adott állat valódi fajának mivel nem látszanának apró részletek, vagy az észlelőnek hiányosak az ismeretei, félrenézi. Bizonyos esetekben ténylegesen állhat ilyen a háttérben.
Esélyesen ide sorolható az Upponyi kardfogú macska, mely a jelek szerint egy szökött szervál.



3. Természetes módon létrejött mutációk, féltermészetes vagy természetes hibridek

Liger: Oroszlán és Tigris hibridje

Az élőlények genomja mutációk során állandóan változik, egy mutáció lehet káros, hasznos vagy semleges egy faj számára. Ha például színben vagy méretben történik egy mutáció az meglepően látványos lehet, egy szokatlan színű vagy méretű ismert fajt pedig könnyen kriptidnek nézhet az avatatlan szemlélődő (akár lehetnek ilyesmik az európában itt-ott észlelt "nagymacskák". Kiszökött
idegenhonos fajokkal történt hibridizálódás is okozhat olyan tulajdonságot az utódokban amikre nem számítanánk (jó példa erre /bár nem kriptid, de annak nézhetnénk, ha vadon látnánk/ a Liger ami az oroszlán és a tigris hibridje, nagyobbra nő mind a két szülőfajnál és a világ legnagyobb macskaféléjeként tartják számon)

Zebra és mutáns csikója, természetes mutáció

4. Fel nem fedezett fajok, kihalt fajok leszármazottai, "Lázár taxonok"

Okapi, egy valóra vált
 kriptid

A leginkább elfogadható elméletek ezek köré szőhetők ha földön ragadottak akarunk lenni (és miért ne?) A leghihetőbbek még a szkeptikusabb embereknek is, hiszen volt már nem egyszer bizonyíték
kihaltnak hitt nemzetségek és új fajok felbukkanására melyeket fentebb említettem is. Bizonyos eseteben viszont a lény külleme miatt már nem feltétlenül szabad ennyire földhöz ragadtnak  lenni, hiszen nehéz néhány lényt egyszerűen fel nem fedezett fajnak megállapítani. Ide tartozott egykor az okapi és ha nem vesszük olyan szigorúan, akkor a bojtosúszójú hal is.

Bojtosúszójú hal, nem igazi kriptid, de olyasmi.

5. Emberek által végrehajtott génkísérletek szökevényei
Második, kissé elvetemültebb elméletek ide tartoznak. De tudjuk, hogy az emberiség elérte azt a pontot, hogy képesek vagyunk bizonyos határokon belül új vagy módosított lényeket kreálni tehát erre az elméletre is van bizonyíték. Jó példa a különféle génmanipulált állatok és növények esete csak, hogy párat említsek:

Génmanipulált fluoreszkáló
díszhalak

-Korallok, medúzák génjei miatt fluoreszkáló neonszínű állatok (zebradánió, fekete tetra stb)

-"Chickensaurus" kísérletek, etikai okok miatt ugyan az mint alább

-Ember/disznó stb. kimérák melyeket etikai okok miatt nem hagyhatnak kifejlődni de a technológia megvan, ki tudja, lehet valahol ahol nem érvényesülhetnek az említett okok megteszik a felnevelésüket és elszabadulnak ilyen lények

Csirke, Chickensaurus, Aligátor embrió koponyája

6. Más dimenziókból vagy földtörténeti korokból, tereken áthidaló "töréseken" áttévedő dimenziónkban vagy földtörténeti korunkban idegen fajok

Yi Qi, az emberek minden
bizonnyal sárkánynak gondolnák
valójában egy kistestű dinoszaurusz volt

A tudomány egyre valószínűbbnek tartja, hogy egy multiverzumban élünk különféle dimenziókkal és az is egyre valószínűbb, hogy lehetséges valamiféle módon az időutazás visszafelé is vagy lehetséges térben átutazni helyeket-komoly kutatások vannak a témában tudományos körökben is és rettentően érdekes felfedezéseket tettek a közelmúltban. Amennyiben pedig ezek közül bármely igaz, az nagyon sok mindent megmagyarázna, még ha valami rettentő ritka eseményről is lenne szó. Magyarázhatóak vele olyan lények amelyek nagyon nem földi kinézetűek, hogy miért nem akadtunk nyomukra (egyszerűen visszamennek, a törés bezáródásával eltűnnek/visszakerülnek valami miatt Itt egy érdekes teória.
automatikusan ahonnan jöttek illetve akár embereltűnések is magyarázhatók ezzel). De mitől jöhet létre egy ilyen törés/kapu? Lehet, hogy valami rettentő ritka kozmológiai erő/anomália okozza melyet nem ismerünk még? Földönkívüliek? Ez az elmélet még csak mostanában kezdett jobban terjedni, bár körülbelül 15 évvel ezelőtt a Primeval (magyarul: Őslények kalandorai) c. sorozatban is felhasználták a témát, különféle kriptideket, legendákat tér-idő anomáliákon áttévedt múlt vagy jövőbéli állatokként jelenítettek meg. Mivel jelenleg már nem csak az időutazás lehetősége egyre biztosabb, de a különféle dimenziók is egyre biztosabbak, így kibővül a választék különféle nem ebbe az univerzumba való lényekkel is. Gyakorta a molyembernél felmerült a dolog ez előtt is.                       

Molyember

7. Földönkívüliek engedik őket szabadon 
Földönkívüliek "házikedvencei", maguk a földönkívüliek engedik őket el vagy elszabadulnak. Van ilyen elmélet is, sok mindent magyarázna, de szerintem igencsak kijelenthető: ez a legkevésbé hihető mivel nincs konkrét bizonyítékunk a földönkívüliekre sem. Főként a Chupacabrák egyik típusa esetén kerül szóba.

Földönkívüli-típusú csupakabra